A MEI KAWA már csak neve hangzása miatt is egzotikusnak számít az itthoni design piacon, az viszont, hogy nagy hangsúlyt kap a márkánál az unisex vonal, tényleg különlegessé teszi Kasza Emese brandjét. Ruháira egyaránt hatással van az építészet és a kortárs művészet. Már-már skandinávosan letisztult ruháit mindig feldobja valami extra ötlettel, szabásvonallal vagy anyagválasztással. Valószínűleg az sem véletlen, hogy jelmeztervezőként is dolgozik, így szabadon tudnak áramolni kreatív energiái, és éppen azon a területen használja azokat, amelyiken szükség van rájuk. Sok mindenről mesélt nekünk, többek között a "szellőztető bácsiról" is, aki új kollekcióját ihlette. 

Ami egyből feltűnt, hogy a MEI KAWA webshopban a női és férfi vonal mellé bekerült az unisex. Mostanában a gender kérdés amúgy is nagyon előtérben van. Feltételezem, hogy téged is foglalkoztat ez a dolog.

Igen. Alapvetően maga a márka is unisex márka, évek óta így van. Mivel Magyarországra most kezd ez a dolog begyűrűzni, ezért figyelnek fel mostanában erre az emberek. Jó pár külföldi vásárlóm kimondottan az unisexet keresi, így fontos, hogy egy kattintással megtalálják, amit keresnek, de közben úgy érzem meg kell tartani a férfi-női szűrést is.

Tényleg ez lehet a jövő, hogy eltűnnek a nemi identitások? Most nagyon sok cikk foglalkozik ezzel. Te hogy állsz ehhez a témához?

Ez egy elég komplex kérdés, de elsősorban megpróbálok önazonos lenni – így lehetek hiteles. Nagyon sokrétű amit csinálok, akár a MEI KAWA teljeskörű irányítását, akár a jelmeztervezést nézem. Női és férfi energiákra is szükség van ahhoz, hogy sikeres legyél. Ezt olyan ember tudja jól csinálni, aki nem riad meg mondjuk attól, hogy ez nem kimondottan nőies szakma. Minthogy attól sem kell megriadnunk, hogyha valami olyan dolog jön velünk szembe, amit még nem csináltunk eddig.

 Érdekel mit jelent szingapúri mandarin nyelven a MEI KAWA?

A MEI KAWA 2017-es tavasz/nyár kollekciójának kampányfotója

A márka nevével kapcsolatban is ki szoktad hangsúlyozni, hogy az egyik fele női, finomabb, a másik pedig férfias, kicsit keményebb hangzású. Úgy tudom, hogy a név szingapúri mandarin nyelven jelent is valami. Van valami kötődésed magához a nyelvhez?

Semmi. (nevet) Érdekes sztori, hogy hogy jött. Maga a név az én nevemből keletkezett; a vezeték- és becenevemből, pici módosítással. Így kaptunk két különböző szót. Ez azért kellett, mert tudtam, hogy a saját nevemmel nem tudok egy nemzetközi márkát elindítani. Fontos volt számomra, hogy sugallja azt a stílust, azt a minőséget, amit képviselek, úgyhogy egy csomó szót megnéztünk, és ez a kettő volt az, amit ha párosítunk, jól szól. Közben pedig erőteljesen ázsiai csengése is van. Ez tetszett. Aztán eltelt egy év, és az egyik barátnőm mondta, hogy neki van egy ismerőse, aki biztosan tudná, hogy ez mit jelent, mert tuti, hogy valamelyik ázsiai nyelvben van ilyen kifejezés. És akkor kiderült, hogy szingapúri mandarin nyelven azt jelenti, hogy „Ne sírj utánam többé!”. Olyan szempontból is szerencsés választásnak biszonyult, hogy a külföldi szakvásárokon az ázsiai országok buyerei egyből felfigyeltek ránk. Volt, aki azt mesélte, hogy egy bizonyos nyelvjárás szerint virágzást jelent.

Ez a második márkád, és az első, amit önállóan alapítottál és tudatosan építesz. 

Az első márkából sok mindent megtapasztaltam, úgyhogy tudtam, hogy mibe vágok bele és azzal is tisztában voltam, hogy sokkal nehezebb lesz egyedül, de eléggé megszállott vagyok ahhoz, hogyha valamit kitalálok, akkor azt véghez viszem. (nevet) Ráadásul az is nehezítő tényező volt, hogy férfi ruhával kezdtem. Hét éve itthon ezen még meghökkentek az emberek. Nem is nagyon értették, mit keres a designer férfi ruha a kínálatban. Ráadásul akkoriban még a sajtó sem fogllakozott annyit ezzel a témával, mint most, és sokkal kevesebb fórumon tudtál megjelenni. Aztán ahogy bekerült a női vonal is, elkezdett kicsit lazulni a dolog.

Nemzetközi piacon is jelen vagy?

Online a legtöbb esetben, de vannak különböző offline megkeresések is. Fontos, hogy nyissunk kifelé, mert nagyon bíztató visszajelzések jönnek – számos visszatérő vásárlóm is van már.

Az érdeklődés melyik piac felől jön?

Mindig is inkább külföldi vásárlóim voltak, körülbelül 70-30% arányban, de ez persze folyamatosan alakul.

Gondolom az itthoni közönség is inkább az új generációhoz tartozik. Milyennek írnád le a mostani fiatalokat?

Sokkal nyitottabbak, mint a korábbi generáció. Nemcsak azon keresztül tudom vizsgálni, hogy milyen termékeket vesznek tőlem, vagy hogy mennyire érdeklődnek, hanem itt a műtermünkben, a Flatlab-ben több magyar designer márka is jelen van, és látom, hogy ezekhez hogyan viszonyulnak. Egyre többen kifejezetten a magyar márkákat keresik. Kezd kialakulni bennük egy tudatosság; ez a réteg már nem a multikhoz jár vásárolni, ezek a fiatalok inkább egy kicsit többet szánnak egy-egy darabra, és sokan tudatosan is segítik a magyar designerek munkáját azzal, hogy inkább tőlük vásárolnak. Már nem ijednek meg az áraktól sem, mert felfogják, hogy ezek a kis szériák dolgok azért kerülnek többe, mert itthon gyártunk, nem kevés energiát belerakva minden egyes darabba.

Mi itt Magyarországon mindig le vagyunk maradva jó pár évvel a nyugati piacokhoz képest. Nálunk most járatódik csúcsra a fogyasztás, főleg a divatban. Nyugaton viszont most lett trend a tudatos életmód. Ott például egyre többen választják a minimal gardróbot. Nálunk ezt a nézetet itthon még csak kevesen képviselik, ilyen például a Hollyduck blog. Szerinted van rá esély, hogy a világ egyszercsak visszaáll a helyes kerékvágásba?

Ezt nagyon nehéz megjósolni, mert nagyon sok mindentől függ. De ahogy mondtam, érzem, hogy itthon is kezd kialakulni ez a fajta érdeklődés. Talán azért is, mert annyiféle fórumon kapják az emberek ezeket az információkat. És itt nemcsak a divatról beszélek, hanem a tudatos életmódról, egy gondolkodásmódról. Ez pedig magával hozza azt is, hogy ha veszel egy ruhadarabot, akkor egyre inkább tudatosul benned, hogy annak is van egy múltja; hogyan készült, milyen anyagból van, ki varrta és milyen körülmények között.

Volt már olyan vevőd, aki elkezdte a minimál gardrób trendet követni? 

Pontosan ilyennel még nem találkoztam, de azt látom, hogy egyre többen próbálják csökkenteni, és ezáltal esszenciáltabbá tenni a ruhatárukat. Például vannak gardróbvásárok, amik arra jöttek létre, hogy ha te már valamit meguntál, azt tovább tudd adni. Ez is azt segíti, hogy ne a kukában landoljanak a ruhák. Ráadásul jó áron már designer cuccokhoz is hozzá lehet jutni.

Nemcsak arra figyelsz, hogy az anyagok, amikből dolgozol, jó minőségűek legyenek, hanem arra is, hogy minél természetesebbek is. Nincs is olyan, hogy elcsábulsz, amikor meglátsz egy gyönyörű szintetikus anyagot?

Dehogynem! (nevet) De ilyenkor is letesztelem, hogy mennyire bőrbarát. Nekem az az elsődleges szempont, hogy kellemes és komfortos viselet legyen, csak akkor építem be a kollekcióba. Szerencsére most már egyes műszálas anyagok megfelelnek az általam állított kritériumoknak. Amúgy ez a fajta hozzáállás onnan jön, hogy iszonyatosan érzékeny a bőröm, és nem tudok olyat kiadni a kezemből, amit én ne tudnék felvenni.

Számodra a fő szempont, hogy nagyon komfortosak legyenek a ruháid, de közben arra is figyelsz, mindig legyen valami trükk a szabásban vagy az anyagválasztásban. Leginkább a kortárs művészetekből inspirálódsz. Honnan hozod a művészetérzékenységedet?

Alapvetően az, ami engem nagyon inspirál, a kortárs építészet. Egyetem előtt két dolog volt a fejemben: az építészet és a ruhatervezés. Ez azóta is kísért; a diplomamunkámat is az építészet és a ruhatervezés kapcsolatából készítettem. Mindig is bennem volt ez a konstruktív útkeresés; ezáltal van jelen az életemben a kortárs művészet is, vagy bármiféle olyan művészeti ág, ami ezt jól kiegészíti. Az nagyon fontos, hogy minden ruhadarabom alapvetően funkcionális, de a MEI KAWA védjegye közben az is, hogy minden darab esetében van valami meghökkentő történés, akár szabásban, akár anyagválasztásban. Valami olyan, ami nem kiabál a ruhán, és lehet hogy csak második ránézésre veszed észre, de akkor elveszel benne. Az a célom ezekkel a ruhákkal, hogy a hétköznapokban jól érezzék az emberek magukat bennük, de mégis adjanak nekik olyan érzetet, hogy kitűnnek a tömegből.

Az új kollekciót mi ihlette? Van mindig valami konkrét téma, vagy apró inspirációkat használtál fel?

Nagyon sokféle hatás ér, és mivel folyamatosan jelmezt is tervezek, van, hogy elmerülök egy bizonyos témában, és akkor azt óhatatlanul beleszövöm a következő kollekcióba. Emellett egy csomó apró kis érzelmet is beleviszek a ruháimba. A mostani kollekciónál egy nagyon vicces dolog indította el a fantáziámat. Egy idős bácsi, Philadelphiában, akiből azóta mém is lett. Még a Google Street View-n is befotózták. Ő a „szellőztető bácsi”, a #ventman. (nevet) Odaáll a közértek melletti szellőztető rácsokra és szellőzteti magát, általában bő gatyában és ingben. Engem az a felhőtlen szabadság fogott meg, amit őszintén felvállal. Hogy nem érdekli ki mit szól hozzá, azt csinálja, amihez kedve van. Maga a humor része is nagyon megtetszett, illetve a fazonok és a kor, amit felidéz az öltözékével. Ez indította el azt az utat, ami aztán egy átirat lett, és teljesen minimál környezetben fogalmazódott meg a kampányon, illetve a kollekcióra jellemző finoman lebegő redők és szabásvonalak is erre utalnak. Aminek pedig különösen örülök, hogy két kollaboráció is létrejött a kollekcó kapcsán. Szőke Gergely grafikussal: az ő „firkálmányai” jelennek meg egy-két ruhán, illetve Nemes Márton festőművész installációi a fotókon. Nagyon passzolnak a kollekció hangulatához.

Mennyire vagy öntörvényű?

Iszonyatosan! (nevet) Persze próbálom magam mindig felülbírálni. Ez kell, mert sok mindent csinálok egyszerre, és ha nincsenek meg a saját kis törvényeim, nincsenek meg a céljaim, akkor nem tudom a terveimet végigvinni.

Nagyvárosi lány vagy?

Az életem 80 %-ban az vagyok. Itt élek a belvárosban, bringával közlekedem. Imádok itt lenni! Praktikus, hogy műtermem is a belvárosban van, és közel van mindenféle program, kiállítás. Néha viszont jól esik elvonulni, elmenni kirándulni, vagy meglátogatni a szüleimet vidéken az erdőszélen, körbevenni magam háziállatokkal. Ez az oldal is vonz, csak a nagy pörgés miatt elég ritkán engedhetem meg magamnak.

Budapest miben inspirál téged a művészetedben?

Elég sok mindenben. Sokan siránkoznak, hogy Budapest nem olyan pezsgő és színes, mint más európai nagyváros, de én úgy látom, hogy egyre inkább beleillik ebbe a sorba. Ez persze köszönhető a sok turistának is. Sokan megtalálnak minket is itt a Flatlabben, és gyakran áradoznak arról, hogy milyen cool ez a város. Múltkor például volt itt egy brooklyni párocska, és teljesen odáig voltak, hogy mennyire jó helyen élünk, mindenhol történik valami. Sokkal őszintébbnek és emberibbnek érzik, mint Brooklynt. Állítólag Budapest most van abban a stádiumban, mint Brooklyn évekkel ezelőtt.

Milyen helyeket ajánlasz a turistáknak, ha betévednek hozzátok, és tanácsot kérnek?

A Dobrumbába biztos elküldöm őket. Nagyon finom, hiteles minden és odafigyelnek a vendégekre. A fiataloknak mindig ajánlom a LÄRM-ot, mert a maga műfajában nagyon kiemelkedő. Ha pedig még további designer boltokat keresnek, a The Garden Studiot sosem hagyom ki.

Ha szívesen megnéznéd a MEI KAWA új kollekcióját, akkor tedd meg ezt most csütörtökön. 18 órától a LAUNCH PARTY-ra Nemes Marci izgalmas installációjával és egy kis bulival készül a Flatlab csapata. Persze az Absolut sem hiányozhat. A MEI KAWA eddigi kollekciói által inspirált koktélokkal várnak benneteket.