Miss KK babái nemcsak Budapest utcáit járták be annak idején, hanem sok divatmagazint és eseményt is. Életre hívója azóta kicsit visszavonult, és azon a területen helyezkedett el, ami az elejétől az álma volt: a divatiparban. Négy éve a Sugarbird tervező grafikusa, neki köszönhetőek a márka izgalmas mintái. Bár az új szerepben is nagyon jól érzi magát, ha minden igaz Miss KK tavasszal visszatér, és mint Zorro, újra nyomot hagy a város ütött kopott falain, elhagyott telefonfülkéin. Mi már alig várjuk! A lenti interjúban erről a visszatérésről is beszél.

Négy-öt évvel ezelőtt sokat foglalkoztak veled a magazinok és a blogok, Magyarország elsőszámú női street art művészeként tartottak számon. Egy-két éve csend van körülötted, pedig most is alkotsz. Mi történt veled azóta? Miben változott Miss KK és az ő élete?

Az eltűnésnek nem is hinnéd milyen nevetséges oka van: volt egy hullám, amikor a Facebook random emberektől elkezdte kérni a személyi igazolványukat vagy valamilyen okmányt, biztonsági ellenőrzés céljából. Én meg, mivel röhejesnek tartottam, hogy a személyes adataimat követelik, nem voltam hajlandó megadni, cserébe nem tudok belépni az oldalamra. Ez amúgy nem is akkora probléma, mert amióta nem aktív a profilom, sokkal több értelmes dolgot csinálok. Így viszont a Miss KK oldalamat sem érem el, egyedül Instagramon tudok jelen lenni, amit egyébként rendszeresen frissítek is. Sajnálom, hogy csak ez a fórum maradt, egyrészt, mert nem olyan interaktív, másrészt meg, mert az oldalra nemcsak a munkáimat tettem ki, hanem olyan dolgokat is megosztottam, amit én szeretek, és amire érdemes szerintem figyelni. Van azóta egy másik fontos változás is, méghozzá az, hogy négy éve a Sugarbirdnél dolgozom tervező grafikusként, amit nagyon szeretek, mondjon bárki bármit!

Követed most is a hazai street art szcénát?

Persze, bár mióta szinte minden sarkon van kamera, már nem olyan aktívak az emberek. Emlékszem öt éve még simán voltak olyan éjszakák, amikor kissebb - nagyobb bandával elindultunk ragasztani meg fújni, és közben másik bandákba botlottunk. Mindig nagyon megörültünk egymásnak, jó elszórakoztunk együtt. Ma már ezeknek az embereknek a 80%-a nem aktív. Részben azért, mert felnőttünk, dolgozunk, van akinek már van családja, gyereke, de ahogy említettem, szerintem a térfigyelők elszaporodása is nagy szerepet játszik ebben.

Egy misztikus karaktert építettél fel Miss KK-nak. Ez persze adta is magát, hiszen a graffitis/ street art szubkultúrában a dolog illegalitása miatt az arcokat általában nem ismerjük. Mit adott neked ez az időszak? Kaptál hideget és meleget jócskán.

Olyan sok hidegre nem emlékszem, bár volt pár ember, aki szerint könnyű volt úgy „befutni”, hogy lány vagyok. Ez teljesen hülyeség. Nekem csak az volt a fontos, hogy szeretem, amit csinálok és jól érzem magam. Sok barátom lett, utaztam rengeteget, volt sok érdekes melóm, vicces szituk, véget nem érő éjszakázások.

Azt több helyen is lehetett olvasni, hogy mindig is érdekelt a divat, és úgy érezted, hogy graffitiben nem lennél elég erős, maximalista lévén. Mégis mikor és hogy találtad ki ezeket a babákat? Emlékszel az érzésre, amikor elkészült az első?

Igen, pontosan emlékszem: divattervező suliba jártam, és az iskola végén le kellett adni a „vizsgaremeket”, ami egy általad tervezett és megvarrt ruha, ehhez pedig divatrajzolt, illusztrációt is vártak. Időszűkében voltam, mint mindig, és mivel amúgy sem akartam megrajzolni, összevagdostam több képből. Arra viszont már nem emlékszem, hogy jött az ötlet, hogy életnagyságú babákat készítsek belőlük. A nyomdai költség mondjuk nem volt magas. Akkoriban a Ferihegyi Reptéren dolgoztam, mint biztonsági ellenőr, és mivel jó sok italt ott hagytak, sikerült a nyomdával egyezséget kötnöm. Az elkobzott szeszekért kinyomtatták a babáimat. (nevet)

Annak idején minden interjúban elhangzott, hogy mennyire fontos számodra, hogy annak ellenére, hogy egy olyan szubkultúrában alkotsz, ami inkább fiúkból áll, megtartsd a nőiességedet. Újra elindult egy mozgalom világszerte, ami a női jogokért küzd. Sok előítélettel kellett megküzdened annak idején?

Egyre népszerűbb ez a téma, de őszintén megmondom neked, hogy én nem tapasztalok ezekből túl sokat, mert van egy nagyon jó fej, kedves, szép, értelmes csávóm (szeretem ezt a szót!!), és a munkahelyemen is minden rendben van. Szerintem aki kitartóan dolgozik a saját kis álmáért, annak nem marad el a jutalma. Erről most eszembe is jutott valami, amit a napokban hallottam. Azt mondják, hogy minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll, de a sikeres nők mögött nincsen senki, csak ő maguk. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem a nők többfelé tudják osztani a figyelmüket; helytállnak a saját munkájukban és otthon, sőt, még arra is jut idejük és energiájuk, hogy a férfit is támogassák. Ez nagyon becsülendő.

Ha jól láttam, végül nem szerepeltél a Sany-féle Girl Power filmben. Mi ennek az oka? Láttad a filmet?

Nem láttam, azt sem tudtam, hogy elkészült végül. Amióta nincsen Facebookom nem tudok semmiről semmit. Szerintem van pár bejövő üzenetem, amit fontos lenne látnom , de elképzelhetőnek tartom, hogy túl sok anyag volt és nem fért bele mindenki a filmbe. Jó sokáig forgatták, azt hiszem 3 évig talán.

Többen védelmükbe vettek azzal, hogy legtöbbször olyan helyekre ragasztottál, amik amúgy is le voltak robbanva, de legalább is jól illeszkedtek a babák a környezethez. Ezeket mennyire pontosan tervezted meg?

Sokszor volt, hogy előre kinéztem egy helyet, de az is előfordult, hogy csak elindultunk bandázni és a táskámban ott lapult a ragasztó meg a baba , hátha szembejön valami jó kis spot. Mostanában megint elkezdtem figyelni a helyeket, a telefonomban gyűlnek a fotók, úgyhogy tavasszal előveszem a kis bmx-em és újra nekivágok. Annyira hiányzik a ragasztás, el sem tudom mondani! Ha viszont visszagondolok azokra az évekre, nem is értem, hogy tudtam hajnal kettőkor elindulni a belvárosba bicajjal, télen a -15 fokban Havannáról, ahol akkor laktam. (nevet)

Gondolom a babák kiragasztása jókora adrenalinnal jár. 

Persze, és tényleg nagyon érzem mostanában, hogy újra kell csinálnom babákat, mert elmondhatatlan érzés, amikor éjjel kiragasztod és másnap visszamész, és készítesz egy nappali fotót róla! Akkor is büszke vagyok, amikor megjelenik itt – ott újságcikkben, vagy valaki lefotózza és elküldi nekem. Annyi ötletem van amúgy, néha nem is tudok aludni, úgy túlteng az adrenalin! (nevet) Csakúgy száguldoznak a fejemben a megvalósítandó ötletek.

Egykori példaképed Fafi példáját követve te is egy divatcégnél kötöttél ki.

Szeretem a munkám, szeretem a hétfőket is, és a hétvégéimet se sajnálom erre fordítani, ha úgy alakul. Gyakran szóbakerül a barátommal, hogy egycsomó ismerősünk sír, ha dolgozni kell, mi meg alig várjuk. Ő egyébként Rapa, aki már akkor metrót festett, amikor én még az ABC-t tanultam. Most kerámiával foglalkozik, van egy műhelye és épp nemrég fejezte be az első komoly munkáját; ő csinálta a kerámia burkolatot a Hilda étterembe. Szerencsére ő is kreatív munkát végez, így megérti, ha szombaton és vasárnap is dolgoznom kell. Nekünk természetes, hogyha van egy ötleted, akkor a legtöbbet akarod kihozni belőle, és ezért órákat, napokat is eltöltesz a megvalósítással. A Sugarbirdben nagyon élvezem a textilekkel való munkát. Baranyi Ádám kollégám találja ki a fazonokat, én meg a grafikát. Megkapom a szabásmintát és elkezdem kigondolni, hogy mit hova érdemes helyezni, hogy úgy nézzen ki, mint a tervemen. Szeretem a ”kirakott”, szépen elhelyezett grafikákat, azokat, amik kiemelik a test nőies részeit, de közben bírom a nagyon laza, nagyon rap ruhákat is. Pont ezért sokszor keverem a szexit a vagánnyal. Ha elkészülök a grafikával, elküldjük a nyomónknak, végül pedig kiszabják és megvarrják. Minden itthon készül, még a fémkellékek és a címkék is.

Most éppen min dolgozol?

Mihalik Enikővel dolgozunk a tavasz/nyári kollekción. Őrűlt izgalmas! Majd meglátjátok!

A Sugarbirdöt divatos lenézni, pedig nagyon sok munka van benne, az látszik. Ebből a negatív előítéletből te mennyit érzékelsz? Egyáltalán mit szóltak a fővárosi underground arcok, hogy csatlakoztál a csapathoz?

Először persze mindenki meglepődött, de a barátaim büszkék voltak és örültek a sikereimnek, mert Magyarországon azért ez nagy szó. Akinek nincsenek gazdag szülei, annak igenis nehéz a saját lábára állnia. Azt viszont vallom, hogy sok munkával bármit el lehet érni. A legtöbb magyar divattervező sem a ruháiból él meg, mindenki csinál mellette mást. A Sugar viszont ebből tartja el magát, mert főként eladásra gyárt, fast fashion cég, mint a Zara vagy a H&M. Ha mondjuk a H&M grafikusa lennék, senki nem szólna semmit. Én csak örülni tudok a magyar sikereknek és annak, hogy van egy magyar cég, ami nagyon komolyan felépítette magát. És ha megnézed a tíz évvel ezelőtti ruhákat és a mostaniakat, azért szembetűnő a fejlődés.

Ez egy sokkal kötöttebb dolog, mint amit addig csináltál. Akár a street art, akár az illusztráció része. Mennyire kapsz szabad kezet a minták tervezése során?

Eléggé szabad kezet kapok , Hédi (Jagasics Cs. Hedvig, a Sugarbird tulajdonosa – a szerk.) tudja már, hogy milyen a világom, miket szeretek és miket nem. Azt pedig kimondottan bírja, hogy mindig próbálok valamit újítani. Bízik bennem. Persze azért vannak fix dolgok, amikre mindig figyelni kell, ez fontos az eladás szempontjából. Az viszont jellemző, hogy minden kollekcióban van egy-egy extra darab, amit csakúgy a magunk szórakoztatására csinálunk. Egyszer például Ádámmal terveztünk egy csodálatos szoknyát, amit aztán nem gyártottunk le, de végül valaki megvette esküvői ruhának.

Melyik kollekciót volt a legizgalmasabb megtervezni?

Nehéz erre válaszolni, de talán a Bambit. Azért, mert az volt az első olyan kollekció, ahol azt csinálhattam, amit akartam. Nagyon-nagyon szerettem volna terepmintát belevinni, és emlékszem, hogy nem akart úgy sikerülni, ahogy elterveztem. Aztán egyszercsak eszembe jutott a megoldás! Nagyon király érzés volt!

Milyen a kapcsolatod Budapesttel? Mi nyűgöz le legjobban a városban?

Az építészet csodálatos. Szeretem az embereket is, de olyan mintha régen mindenki barátságosabb lett volna, meg több jó buli lett volna, nem? Az is lehet, hogy csak én érzem így, mert a legtöbb barátom otthon tölti a péntek estéket már a gyerekkel. Mindenesetre szeretek Budapesten bicajozni és közben nézelődni, elkalandozni a kicsi utcákban.

Mik a kedvenc helyeid?

A legkedvencebb a nappalink! Ebayen vettem egy antikszerű barokk kanapét 5 fontért, és tök kész vagyok olyan kool! Meg elkezdtem pompomokat csinálni, mert szeretnék tavaszra egy pompom kabátot, úgyhogy esténként ezzel töltöm az időt, a nappaliban sorozatot nézve. Ha pedig bemegyek este a belvárosba, szeretek a Telepen lenni, ahogy a munkahelyemen is, főleg, amikor már sokan hazamentek és csendben lehet dolgozni meg hangosan rapet hallgatni. (nevet)