Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Ahol múltunk tárgyai életre kelnek - Interjú Murányi Kristóffal

2017. január 25. - absolut_hu

muranyi_kristof_portre.jpg

Aki hallott már Murányi Kristófról, annak valószínűleg azzal sincs gondja, hogy elhelyezze a fiatal grafikust a hazai művészpalettán. Munkái annyira jellegzetesek, hogy szinte lehetetlen, hogy ne maradjon meg az emberben egy-két alkotása, miután találkozott velük. Már a témaválasztás sem mindennapi- gyerekkorának kedves tárgyait vonultatja fel fókuszba helyezve, határozott színválasztással. Két évvel ezelőtt valaki felfedezte magának és kitette a netre az addig inkább csak bizonyos körökben látott és ismert képeket. Felbolydult az ország, imádták az emberek! Hogy miért pont ehhez a témához nyúlt, vagy hogy milyen tárgyakat hiányol ma felnőttként a boldog gyerekkorból, többek között erről is szó esik a vele készített interjúban.

Hogy élted meg, amikor 2015-ben egyszercsak a “semmiből” felrobbantottad a magyar internetet?

A kollégák, barátok mondták, hogy kitapétázták a munkáimmal a tartalom-megosztó magyar oldalakat. Először nem is hittem el, persze nagyon jól esett.

Ha jól tudom, elzárkózol a nosztalgiázástól, és az amúgy 10 éve annyira felkapott retrótól? Adja magát a kérdés, hogy miért és honnan ez a jellegzetes téma választás és világ?

A nosztalgia vagy retró kifejezésekben érzek némi visszásságot. Rárakódott a jelentésükre egy édes máz, egyfajta "bezzeg régen" dac, ami sokakban kelt visszatetszést. Nem alaptalanul. Persze én sem tudok jobb megközelítést. Én egy siófoki panelből indultam, ahol szerettem élni. Bennem is munkál az önmeghatározás vágya. Nálam a propozíció a tárgyi környezet, ami még nyomokban most is körülvesz minket, de az Y generáció emlékeiben mindenképp jelen van.

Érdekel mi hiányzik legjobban Kristófnak abból az időszakból?

Miket rajzoltál gyerekként?

 Mint a legtöbb gyerek: lövöldözős cowboyok, nyilazós indiánok, birodalmi lépegetők, ilyenek. Van egy képem többek között, amit anyukám megőrzött: "Robotember a tyúkudvarban" címet viseli. Számomra is rejtély, hogy mi ihletett.

Mennyire volt egyértelmű, hogy mivel akarsz foglalkozni?

Számomra egyértelmű volt, hogy erre a pályára lépek. Az még nem volt tiszta, hogy pontosan mit is fogok csinálni. Akartam gyerekként animátor is lenni, de végül az állókép győzött.

wunderbaum_2016.png

Wunderbaum (2016)

 

Azt mondják, hogy szerencsés az, aki a hobbijából él. Van, akinek nehezére esik különválasztani az önkifejező alkotást az alkalmazott művészettől. Egy ügynökségi milliőben viszont fontos, hogy sokféle stílusban is tudjon dolgozni az ember. Te ezt hogy éled meg a mindennapokban?

Szerencsés vagyok abban az értelemben, hogy a grafika számtalan vetülete érdekel; a logó terveztől, a web-dizájnon keresztül egészen az illusztrációig, elég széles a paletta. És azt is jó dolognak tartom, hogy a hobbim nem mosódik össze a munkámmal, különben ugye megszűnne hobbiként funkcionálni.

A grafikáid nagyrészt a gyerekkorodat idézik, szép emlékekkel. Egyáltalán mennyire kötődsz a tárgyakhoz?

Eléggé. De persze nem a dizájnfetisiszta értelemben. Számomra egy pisilő Mikiegér-figura is lehet kedves, ami a nyaralónk kerti wc-jét díszítette. Vagy a pipázó Popeye-fej nagyszüleim hátsó szobájából. Egyik sem vonzó tárgy, csak a közös történetünk teszi azzá őket.

ebed_utan_ii_2008.jpg

Ebéd után II (2008)

 

Mi hiányzik legjobban abból az időszakból?

Egy nyári ebéd a cseresznyefa alatt, esszük a forró levest az alumínium kanállal, miközben szól a "játék és muzsika 10 percben"...

Mit érzel az eddigi legnagyobb sikerednek?

Azt hiszem az ismeretlenségből való kilépés elég nagy siker, még ha csak hazai viszonylatban is nézzük. Úgy, hogy az alkotáson túl nekem nem volt benne szerepem.

Mennyire nehéz művészként az önérvényesítés ma itthon?

Valószínűleg az. Nem igazán látok bele. Nem véletlenül vagyok alkalmazott egy ügynökségnél.

Mennyire intenzívek az alkotói időszakok? Mennyire lehet őket különválasztani?

Ha megvan az ötlet, akkor már csak időt kell neki találni a megvalósuláshoz. Általában ez a nehezebb része. Irányváltásokat csak visszanézve veszek észre, ezek nem feltétlenül tudatosak. És az sem biztos, hogy mások számára észrevehetőek, mivel témán belül történik mindez.

kapucsengo_2013.jpg

Kapucsengő (2013)

 

Most éppen mi foglalkoztat?

Nincsenek konkrét tervek, egyelőre inspirálódom a következő munkákhoz. Önálló kiállításban per pillanat nem gondolkodom, de a lehetőségét nem vetem el.

Ha azt mondom Budapest, mi jut először eszedbe?

Csak a gimis évek után kerültem közelebb a városhoz, de elsőre talán a VII. kerület ugrik be, ahol sokáig laktam az egyetem után. Ezt a környéket senkinek nem kell bemutatnom.

kimeno_2015.jpg

Kimenő (2015)

Mi a leginspirálóbb a városban?

Szeretek gyalog járni, a séták feltöltenek. Számomra a város legnagyobb értéke az építészeti sokszínűsége, olykor meglepő kontrasztjaival. Rengeteg rejtett kincs van, ami mellett gyanútlanul elmegyünk. De talán gyalogos tempóban könnyebb felismerni őket.

Mik a kedvenc helyeid?

Nehéz kérdés, rengeteg van. Leginkább azokat a helyeket szeretem, amelyek megindítanak bennem valamit, vagy szimplán csak meghatnak: visszapillantó tükör az ablakon, halvány fényű metszett üveg lámpabúrák, ilyenek. Éppen ezért is szeretem Óbuda megmaradt kis utcáit, házait. És még hosszasan sorolhatnám: Gázgyár, Tisztviselőtelep, a régi, kisvárost idéző Kőbánya.

bizalom_ii_2013.jpg

Bizalom II (2013)

 

gumimatrac_2014.png

Gumimatrac (2014)

 

harom_utan_iii_2008.jpg

Három után III (2008)

 

süti beállítások módosítása