Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Absolut Budapest Bar Talk – Sztorik a pult két oldaláról

Tóth Melinda, a Daige alapítója és Hidasi Kristóf, a 4Brodowntown bartendere

2016. szeptember 16. - absolut_hu

kozos_01.png

Tóth Melinda, a DAIGE alapítója és Hidasi Kristóf, a 4BRO DOWNTOWN bartendere hamar belelendült a beszélgetésbe. Mindketten ambíciózus fiatalok, akik pontosan tudják, hogy mit akarnak, és ezért meg is tesznek mindent. Kristóf nem az a vásárolgatós típus, nem igazán hozzák lázba a ruhák, de hamar megtalálta a közös témát a designer Melindával. Abban pedig megegyezhetünk, hogy nem kis eséllyel a többi tehetséges fiatallal együtt ők fogják felvirágoztatni Budapest divat- és báréletét.

NŐI DIVAT, FÉRFI DIVAT

K: Férfiaknál mennyire jellemző, mint a nőknél, hogy bemennek, és körbejárják hat óra alatt a WestEndet, acélból, hogy találjanak egy alsóneműt?

M: Nem tudom, én női ruhákat készítek, minket általában jobban érdekel az öltözködés, a férfiak inkább a praktikumra mennek.

K: Akkor pont ezért nem is lősz a férfiakra, mint célközönségre?

M: De, szeretnék majd a jövőben, többen kerestek már meg azzal, hogy csináljak férfi dolgokat is. Gyakran kérdezik, hogy mikor csinálok már fiú pólót vagy pulcsit. Lenne rá igény, de még nagyon szűk ez a réteg itthon, és a nagy átlag a praktikumra és a megfizethető árra megy.

K: Igen, mi inkább azt nézzük, hogy ár – érték arányban is jó legyen.

Olvasd el, hogy még miről beszélgetett Melinda és Kristóf!

VISSZAJELZÉSEK

K: Gondolkoztam, amikor jöttem befele, hogy nagyjából ugyanazt csináljuk; kielégítünk egy bizonyos célközönséget, csak Te sokkal később kapsz választ, reakciót, mint én. Mert én a pultnál megkérdezem, hogy mi a vágyad, mit szeretnél inni, és elkészítem. Neked azért ez egy sokkal komolyabb folyamat, nem?

M: Igen, azért, mert neked megvannak az eszközeid a kezedben a pult mögött, és meg is kérdezed, hogy mire van igény. Ez lefordítva olyan, mintha én egy méretes szabóságban dolgoznék vagy lenne egy szalonom, ahova bejön egy hölgy, megkérdezném, hogy milyen ruhát szeretne, és megcsinálnám neki pont azt, amit kért. Nekem azért nehéz, mert elkészítem azt, amit én gondolok jónak, ráadásul egy teljes kollekciót, és utána el kell érnem, hogy a célközönség is jónak tartsa, és tetsszen neki.

K: Tehát akkor a te munkád egy kicsit rizikósabb, nem? Vagy inkább reménytelibb; bízol benne, hogy amit te gondolsz, hogy jó lesz, az a közönségnek is tetszik majd.

M: Nyilván. Amikor inspirálódom, amikor tervezek, akkor nézem, hogy a célközönségem mit hord, mit szeret, mik a trendek, nemcsak öltözködés terén, hanem mondjuk a vizuális művészetben, zenében, vagy bármi másban. Amik hatnak rám, azokat az ingereket összegyúrom, van amikor tudatosan, van amikor a tudatalattimban magától áll össze egy ötlethalmaz és abból csinálok valami olyat, ami tetszhet az embereknek. Ez olyan, mintha Te magadtól csinálnál koktélokat, és utána várnád, hogy kinek melyik tetszik.

K: Persze! Csak ahogy már mondtam, én 5 perc alatt kapok egy reakciót, ami lehet jó, és lehet rossz is, de tudok egyből javítani, Te pedig nem. Neked ez sokkal bonyolultabb.

M: Igen. Én egy évre előre dolgozom. Én most már befejeztem jövő nyári kollekciómat is.

K: Hogy tudod elérni a szakmádban, hogy neved legyen, hogy a te ruháidat szeressék, vagy a tied legyen az úgynevezett luxusmárka?

M: Mármint arra érted, hogy a márkám hogy legyen ismert?

K: Igen. Hogy marketingeled magad, vagy van valamilyen csapat melletted? Esetleg versenyeken indulsz?

M: Nem, igazából a social median keresztül futott be a márka, illetve nyilván szájról szájra terjedt. Három éve csinálom, és most már úgy érzem, hogy elég sokan ismernek, sok felkérést és meghívást kapok. Például ide is. Főleg belföldön vagyok jelen, de külföldön is árulok már 4-5 viszonteladónál.

kozos_02.png

CÉLOK

K: Olvastam, hogy az egyetemet abbahagytad emiatt.

M: Hát, befejeztem, de ezzel foglalkozom. Párhuzamosan csináltam egy darabig a kettőt. De ez az életem. Neked is ez az életed? Ez is lesz mindig?

K: Azért túlzás így fogalmazni, de ez egy nagyon jó átmeneti dolog, szeretek bartender lenni.

M: Akkor hova tartasz?

K: Hova tartok? A vendéglátás nagyon tág szakma, rengeteg mindenhez kell érteni, pont ezért is vágtam bele, mert itt nem elég az, hogy csak bartender vagy, hogy csak felszolgálsz, vagy hogy csak a kereskedelemhez értesz, esetleg a marketinghez, jól kommunikálsz, tudsz angolul, és még sorolhatnám. Itt soha nem lehet azt mondani, hogy na befejeztem, elértem a céljaimat. Mindig van valami új dolog. Ha csak a pultot nézem, akkor itt napról napra fejlődni kell, nézni a külföldi trendeket, mert igen, nekünk is próbálni kell ahhoz viszonyítani magunkat. Fontos, hogy jól megy-e ki egy ital. Rengeteg külföldi is jön, nekik is meg kell felelni. Ahova én tartok, az igazából az, hogy megpróbáljam maximálisan elvégezni a munkámat, és folyamatosan fejlődjek.

M: Mi szeretnél lenni, mondjuk 5 év múlva?

K: 5 év múlva? Egy nagyon komoly bártulajdonos, valószínűleg ez.

M: Itt Budapesten képzeled el?

K: Mindenképpen először Pesten, Magyarországon szerintem máshol nem lenne rá lehetőség.

M: Akkor nem mennél el külföldre?

K: Gondolkoztam rajta, de nem. Szeretném itthon megcsinálni a szerencsémet. Te hogy vagy ezzel?

M: Igen, egyelőre én is itthon képzelem a jövőmet és a márkáét is. Nyilván ez több szempont miatt is így van.  Szerintem Budapest fejlődik, és itt is ki fog nőni az a piac, az a közönség, akinek jobban lesz kívánalma a kisszériás, designer darabokra, és nem akar bemenni a plázákba leakasztani valamit, ami szembe fog jönni az utcán. Ők inkább kevesebbet vásárolnak, de azt tudatosan: egyedit, minőségit.

K: Pedig itt, Magyarországon egyszerű lenne kialakítani egy izgalmas divat- és báréletet, mert még nagyon az elején jár. Persze pont ezért nehéz megmutatni az embereknek az újat.

M: Igen. 

kozos_03.png

A KOKTÉL „SÓJA”

K:Tulajdonképpen van hasonlóság ezen a téren a két szakma között. Sokan maradnak a jól bevált klasszikoknál, ahelyett hogy kipróbálnának valami újat.

M: Még mindig népszerűbbek a klasszikusabbak?

K: Túlnyomórészt igen, de munkám során igyekszem minél több új formabontó italt értékesíteni.

M: Amikor iszonyat nagy pörgés van, éjszaka, akkor van arra időd, hogy az embereket egyenként megkérdezd és ajánlgass nekik?

K: Muszáj! Ha nem lenne időm, akkor nem érdekelne ez a szakma. Nagyon sokan vannak, akik nem kérdezik meg, csak megcsinálják a százharmincadik vodka-sodát, meg a huszadik pina coladát, de ha én nem kérdezném meg, meg nem állnék le veled, akkor nem fejlődne a szakma semmit. Persze ez nem egy órás beszélgetés, de arra az 5 percre kicsit egymáséi vagyunk, ha ezt így mondhatom. Kicsit ráhangolódom, hogy a vendég mit is szeretne inni, ő pedig rám úgy, hogy megbízik bennem.

M: De akkor is, amikor ötvenen állnak a pultnál, és alig tudom átverekedni magamat?

K: Igen, akkor is, muszáj. Tényleg, ne gondolj itt valami hatalmas dologra! Lehet egy olyan csavar, hogyha mondjuk egy vodkaszódát kérnél, én akkor azt mondom, hogy próbáld ki ma passionnel, vagyis maracujával. Ez előre el van készítve, ott van mellettem, tehát nem valami nagy ördöngösségről van szó, de az tuti, hogy nem fogsz többet szimpla vodkaszódát inni. (nevet) Aztán bárhogy elnevezheted, lehet Vodkaszóda Passion, nem ez a lényeg! Tőlem is gyakran megkérdezik, hogy mi az ital neve, amit éppen kiadtam. Vagy nincs, vagy nem tudom, lehet, hogy most találtam ki neked, de az is előforulhat, hogy már létezik, csak én nem tudok róla.

M: És neked mi a kedvenced? Mi az, amit te iszol?

K: Az én kedvenc italom? Amit én iszom, az töménytelen mennyiségű tömény, ha egyáltalán iszom. (nevet) Én nem megyek koktélozni, nem szoktam felmérni a terepet, nincs az, hogy elmegyek más helyekre leellenőrizni, hogy mások hogy csinálják az italokat.

M: De legalább otthon csinálsz magadnak meg a barátaidnak koktélt?

K: Igen, persze, otthon szoktam! Mindig próbálkozom.

M: Na és olyankor magadnak mit készítesz?

K: Nagyon szeretem a klasszikus dolgokat; például egy old fashiont egy kis csavarral. Raksz bele a whiskey helyett egy kis kávét vagy rumot. Aztán ott van még a gin fizz, amit rengeteg helyen nem tudnak jól megcsinálni. Ezért sem iszom bárhol amúgy, csak ott, ahol tudom, hogy jó italt kapok. Rengeteg hely van Budapesten, ahol remek koktélokat kapsz, csak a legtöbbnél mindig van egy kis aggályom, hogy nem az én szájízemnek megfelelően készítik el.

M: Én úgy látom, hogy a koktélozgatás inkább egy program. Van egyfajta hangulata; beülünk a pulthoz a barátaimmal, én sokszor kérdezgetem is a bartendereket, hogy mi az pontosan, amit kapok, hogy készül, és mindig el is mesélik. Szeretem, amikor elmondják a történetét egy italnak. Ezért is hoztam szóba, hogy mindig van-e időd pár percet beszélgetni a vendéggel.

K: Igen, ez csak egy pici csavar, ami nekem lehet, hogy három másodpercbe telik, de lehet, hogy a vendégnek megváltoztatom az „életét”, mert utána elmegy máshova bulizni, kér egy vodkaszódát, és egyből megkérdezi a bartendert, hogy nem tud-e belerakni még valamit.

M: Velem is történt ilyen, amikor a gin tonicomba uborkát tettek. Előtte mindig lime-mal ittam, azóta uborkával. (nevet)

K: És mennyire jó, nem? Persze meg van szabva, hogy melyik ginhez milyen fűszer, zöldség, gyümölcs illik. Az uborka az mindenhez jó, mert az uborka frissít, és mindig egy kicsit más ízt ad bele. Tök jó! (nevet)

Kristóf egy különleges hibiszkusszal ízesített italt készített Melindának.

logozott_4.png

Hogy hogy ízlett neki? Kiderül, mint ahogy az is, hogy hogy készül az Adriennre keresztelt koktél. 

Hozzávalók:

4 cl Absolut Blue

3 cl hibiszkusz szirup

2 cl barackpüré

1 cl Martini Dry

tojásfehérje

1 cl lime

 

Elkészítése: Az összetevőket shakerben kétszer összerázzuk; először jéggel, majd jég nélkül, szárazon is, végül finomszűrővel is átszűrjük.

süti beállítások módosítása