Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Rendszer a káoszban - Interjú Babos Zsilivel

2016. augusztus 24. - absolut_hu

babos_zsili_02_logozott.png

Babos Bertalan Zsili munkái annyira jellegzetesek, hogy le sem tagadhatná azokat a helyeket, amiket kialakított. A Szatyor, a Púder, a Wonderland vagy éppen a Circus mind magukon viselnek egyfajta nosztalgikus hangulatot, miközben egy modern többdimenziós montázsként működnek. A lenti interjúban többek között mesélt a tárgyakhoz való kötődéséről, egykori kedvenc piacáról, és arról, hogy mennyire szeret a barátaival együtt dolgozni.

Általában mennyire ragaszkodsz vagy kötődsz érzelmileg a tárgyakhoz?

Éppen nagy átalakulásban vagyok, régen nagyon nagy vonzódásom volt a tárgyak felé, és a mai napig ragaszkodom hozzájuk. Nekem azok a legérdekesebbek, amik a családomból vagy a régmúltból jöttek. A régi tárgyaknak van egy sajátos hangulata. Amúgy most már próbálok annyira nem ragaszkodni. Ez annyira tudatos, hogy sokáig nem is vettem tárgyakat, mert régen nagyon rá voltam csusszanva; gyűjtögettem, cserélgettem, jártam lomtalanításokra. Most már inkább már a meglévő gyűjteményemet szeretném igazgatni, rendszerezni, közhasznúvá tenni, kirakni, megmutatni, hogy ne dobozokban legyenek, mert akkor nincs értelme az egésznek.

Ezt hogy kell elképzelni, egyáltalán mennyi tárgyad van? Egy raktárnyi, egy szobányi?

Hát igen, vannak raktárak, szobák, sok tárgyam ismerősöknél van szerteszét, gyakran kölcsön is adom őket. Nagyon jó gyűjteni, csak eljön az a pont, amikor már annyira sok lesz, hogy elveszik a lényeg. Talán egy kerthez tudnám leginkább hasonlítani, amit már nem tudsz ápolni. Ha túl sok mindened, egyszercsak a figyelmedet már nem tudod annyifelé összpontosítani. Ilyenkor kell elgondolkodni, hogy miért csinálod, és hogy kellene folytatnod. Mert mondjuk ha van három nagyon jó fotód és azokat nézegeted, annak van szuggesztív ereje; de ha van 1000 darab, akkor nyilván a minőség rovására megy, fel fog hígulni az élmény. Sokkal inkább a személyesség felé próbálok közelíteni, úgy, hogy több és tartalmasabb időt töltsek el velük.

Ha megnézem azokat a helyeket, amiket csináltál, akkor az jut eszembe, hogy nagyon színesek, a stílus inkább vintage, mint retro, és nem is romkocsmák. Te hogy definiálnád a saját világodat, illetve a káoszban hol van a rendszer?

Ezek a helyek valóban nem romkocsmák, ez csak egy gyűjtőfogalom, mert könnyű egy kalap alá venni egycsomó dolgot. Például totál elitista helyeket is simán ebbe a kategóriába sorolják, mert jó felhangja van ennek a szónak. Én igazából mindig is a tobzódást szerettem mindenben; érzelmekben, színekben, a saját festészetemben és a szobraimban is. Sok dolog van benne, mégis van egy vezető elv, és mégis a rend felé mutat a sok őrület. Van egyfajta húzása, amitől összeáll, mégha csak egy pillanatra is. Nekem célom, hogy valahol létrejöjjön a harmónia. A világot is ilyennek láttam mindig is, ilyen családban nőttem fel, ilyennek látom a természetet is, hogy végtelen együttható dolog van. Ha mondjuk kifekszel a kertbe, akkor a hangulatát tudod megragadni a természetnek; nem látod az összes falevél egymáshoz verődését vagy a giliszták bujkálását ki-be, de mégis van valami összhangulatod. Nekem egy ilyen helyen ugyanez a helyzet: hogy rengeteg különféle dolgot látsz egy helyen, mégis olyan élményt akarok nyújtani, amiben megvan ez az egység. Sokszínű, természetes tiszta dologra törekszem. Bár nem biztos, hogy ez látszik, de azért remélem, hogy igen. (nevet) Ami tudatos, hogy kerülöm a hatásvadász dolgokat: szeretem, ha valami hat, azáltal, hogy erős szimbólumában, jelentésében, de a nagyon direkt dolgoktól ódzkodom. Inkább a komplementer dolgokkal, ellentétekkel szeretek játszani. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint a jing és jangot. A helyeimnek, képeimnek ez az alapkoncepciója; van egy tiszta dolog és a másik felével azt csinálsz, amit akarsz, ott tényleg lehet tobzódni.

Olvasd el mi alapján csinálta Zsili Budapest menő helyeit!

Menjünk végig pár helyen. Kezdjük a Szatyorral!

A Szatyornál mondtak hívószavakat, amik segítettek a koncepció kitalálásában. Történelmi dolgokat tettem bele, amik nem feltétlenül csak a század elejéről szólnak, hanem más történelmi korokból is elhelyeztem mindenféle képet, hangulatot. Az emberiség, a mi kultúránk ezekből alakult ki: a középkorból, a reneszánszból. A festészet mai formája is ekkor jött létre. A történelem ezen emlékeit eleveníti fel ez a hely. A poparttól a középkori miniatúrákon át, az Ádám és Éva témáig sok minden megtalálható.

Púder.

A Púderben abból indultam ki, hogy valamiért beleszerettem egy leszakadt pompeii falba. Egyszínű fal volt, fele tégla, fele bordó. A hely végül egy modern Pompei lett.

Wonderland.

A vidámparkos vonalat hozza. Azokat a fiatalokat akartuk megszólítani vele, akik nem feltétlenül az átlagos szórakozóhelyekre szeretnek járni. Olyan mintarendszert alkalmaztunk, ami minden emberbe kódolva van. A gyermeki asszociációkkal játszottunk; békeidők, vidámság, játék – ezek voltak talán a hívószavai.

Egy ilyen hely kész van vagy mindig van rajta mit alakítani?

Hát itt a Szatyor most épp nagy átalakításban van: összevonják a Hadikkal. Szerintem egy hely olyan, mint egy lakás; folyamatosan felül kell vizsgálni, foglalkozni kell vele, nincs olyan, hogy kész. Egy hely mindig máshogy néz ki, az ember és a közönség is változik, és a tárgyak, a bútorok, a falak is kopnak, mindig lehet egy kicsit az aznaphoz igazítani.

babos_zsili_01_logozott.png

Az elején meséltél a tárgyakról. Hogy szoktál tárgyakat keresni? Elmész egy lomtalanításra, egy antik piacra és megveszed, ami megtetszik, vagy már van valami előre a fejedben, hogy mit keresel?

Még réges-régen az volt a jellemző, hogy ami megtetszett, azt hazavittem. Volt egy-két olyan tárgyam, amihez nagyon kötődtem. Aztán a gyerekkori fotókból rájöttem, hogy miért vonzódtam olyan különösen. Mert mondjuk gyerekkoromban pont olyan kocsival játszottam. Én meg megőrültem, mutogattam, hogy „úristen, ez a világon a legjobb dolog!”, de nem értették az emberek. Aztán rájöttem, hogy miért csak számomra jelentenek sokat. Azóta már tudatosabb vagyok. Vannak, amik nagyon tetszenek és vannak, amikről tudom, hogy sokat érnek, és van a harmadik típus, amikor csinálok egy helyet és konkrétan keresek valamit. Telephelyekre is járok az egyszerűség kedvéért, sok időt lehet vele nyerni, de a legjobb a Keleti mellett, a Verseny utcai piac volt. Annyit jártam oda, hogy kialakult egy kis közösség; mindig megismertek, tudtam, hogy hol eszem, tudták, hogy hogy eszem a hotdogomat, gyűjtötték nekem a különféle a dolgokat, külön dobozaim voltak, ráadásul 50 Ft-okért lehetett vásárolni. Volt olyan, akiktől csak azért vettem valamit, hogy aznap tudjon ebédelni. Érdekes dolog volt, izgalmas időszak. Akkoriban, ez 10 éve, lemezautókat gyűjtöttem, megvettem olcsón, majd régiségboltokban kicserélgettem.

Amikor egy helyet el kell készíteni, melyik a kedvenc részed a folyamatból?

Amikor először belenyomom az ecsetet a festékbe, az 5 literes kannába. A másik az első ecsetvonás, azt imádom! (nevet) Meg amikor pillanatok alatt összefestünk valamit, vagy ha szabad kezet kapunk. A legtöbbször haverokkal csinálom, sokszor dolgoztunk már együtt, fél szavakból is megértjük egymást. Nagyon jó kis társaság, de egyre nehezebb összehozni, mindenkinek sok munkája van, felnőttünk.

Amúgy ragaszkodsz ahhoz, hogy ugyanazokkal dolgozz?

Nem, mindig bepróbálkozom új arcokkal. Sokféle emberrel dolgoztam már együtt; egycsomó fiatallal, kezdőkkel, amatőrökkel, hobbiművészekkel, de a barátokkal azért egyszerűbb, mert ők már rutinosak. Tudod, a festészetnek nemcsak az a lényege, hogy most mit festesz a falra, hanem hogy veszed elő a festéket, hogy csukod be, hogy mosod ki az ecsetet, hogy nem csöpögteted le. Ha a barátaimmal dolgozom, mindenki csinálja a saját dolgát, és minden penge.

babos_zsili_backstage_01.jpg

Mi a legnehezebb rész egy ilyen hely elkészítésében?

Mindig más, de igazából megkapni a munkát nehéz, meg átadni. Mikor kész van és átadod, az nagyon rossz. De jók ezek a határidők, mert az életre tanítanak. (nevet)

Nagyon érdekes és izgalmas dolgokat lehetett látni múlt kedden a The Velvet Chemistryben (egy új magyar designer üzlet a Király utában- a szerk.) Direkt az üzletbe készítetted azokat a tárgyakat, vagy már megvoltak és úgy láttad, hogy pont oda illenek?

Vágó Réka (cipőtervező, a The Velvet Chemistry alapítója- a szerk.) keresett meg, akinek az öccse, Vágó Szabi az egyik legjobb barátom, és együtt szoktam csinálni vele ezeket a helyeket. Mondta, hogy készítsünk valamit, egy izgalmas kirakatot. Elkezdtem gondolkozni, a raktárjaink mélyére nyúljunk-e vagy csak a felszínen keresgessünk, esetleg a közvetlen kedvenc tárgyaimat szedjem ki a lakásból? Végül egy pár személyes tárgyat vittem oda, például szobrokat, amiket pár éve készítettem, és passzolnak oda. Ezek a tárgyak polcnak is megfelelnek, direkt úgy készültek, hogy rá lehessen tenni egy-egy dolgot. Bútordarabok is egyben. A kirakatban van például egy autóból összeépített holdjáró szerkezet, annak a tetején is van egy táska, mert a teteje egy polc. Adtam nekik kölcsön egy tükröt is, mert az nagyon illik az arany bútorokhoz, a kirakatbabát meg beforgattuk. Szabolcsnak a képei kerültek ki. Itt az volt a cél, hogy ne zsúfoljuk agyon a teret.

A helyek kialakítása részben munka, a festés viszont más, olyankor kiéled magad teljesen. Jól látom, hogy van különbség a kettő között?

Szeretném azt mondani, hogy nincs, de elég nagy különbség van. Annak idején a Csendest úgy csináltuk, mint egy festményt. Egyébként a The Times be is választotta Magyarország 5 legjobb helye közé. Ott a főnök felismerte, hogy az a legjobb, ha nem szól bele, és azt csinálunk, amit mi akarunk. Ez alkalmazott művészet és én szeretem az alkalmazott művészetet. Amit Michelangelo csinált a Sixtus-kápolnába, ugyanúgy alkalmazott művészet volt, pedig most eszünkbe nem jutna. Michelangelonak amúgy az összes műve, amit ismerünk, megrendelésre készült, ő nem sárkányokat meg laokonokat csinált a saját szórakoztatására, hanem a templomba készítette a piétát. Azon belül persze belevitte a művészi szellemét, egyéniségét, látásmódját – ugyanezt csináljuk mi is. Ez alkalmazott műfaj, és azon belül úgysem tudunk olyat csinálni, amivel meghazudtoljuk önmagunkat. Ha meg mégis azt kellene, akkor már nagy a baj, olyankor nem vállaljuk be. Erre is volt már példa.

Akkor milyen az, amikor kiéled magad igazán művészként?

Számomra az a festészet. Meg amikor ezeket a kütyüket csináltam a Réka kirakatába. Ott sem volt az, hogy valaminek meg kell felelni; a saját elveimnek kellett egyedül. Hogy hű maradjak önmagamhoz, ami egyébként nem mindig könnyű. Pont az a nehéz benne, hogy végtelenek a lehetőségek. Mert itt meg van kötve a kezed valamennyire, hogy nagyjából milyen legyen, jóval kisebb a mozgástered. Nyilván a szabadság annál jobb, minél nagyobb és minél szabadabb az ember, és ez a festészetben a legjellemzőbb. A festészet számomra egyszerű eszköz, míg a szobraimban mondjuk 600 darab alkatrész van, 15 féle rögzítéssel és 28 féle ragasztással. A festészetben csak egy festék van, egy ecset meg a vászon.

babos_zsili_03_logozott.png

Mivel szeretsz festeni?

Olajjal, mert nagyon jók a színek.

Művészként és magánemberként hogy töltődsz? Egyáltalán teszel különbséget?

Nem, nekem összeolvadt az egész. Eleve már gyerekkoromban is ez volt, a szüleim is festők, sosem tudtam ezeket szétválasztani. A gyűjteményem, az összes gondolatom, maga a tárgyválasztás vagy hogy mit veszek fel, mind összefügg az életemmel. A töltődés fontos, nagyon szeretek utazni, de a festészet dupla nyeremény, mert keresek is vele, és fel is tölt. Mert ha abból meg is tudok élni, amit szeretek csinálni, akkor az külön jó, mert nem azért kell dolgoznom, hogy csinálhassam a hobbimat.

babos_zsili_backstage_02.jpg

Te hogy látod Budapestet, most?

5-10 éve nézegettem Berlint, Barcelonát, Párizst és a többi nagyvárost. Úgy éreztem, hogy Berlin a legjobb, legfiatalosabb, legélhetőbb, hogy így kéne valahogy egy városnak kinéznie. És akkor egyből eszembe jutott, hogy Budapest pont efelé tart, és hogy az lesz a következő európai központ. Most úgy érzem, hogy ebbe belefaroltunk, és most ez van. Sehol nem érzem annyira szabadnak, bulisnak, pulzálónak az életet Európán belül, mint Budapesten, viszont megvannak ennek a mellékhatásai is.

Mi a három kedvenc helyed Budapesten?

Nehéz hármat találni. A helyeket, amiket csináltam, nagyon szeretem. Ott sokszor megtalálható vagyok. Általában ugyanazokra a helyekre járkálok. Nagyon szeretem a fürdőket, a Lukács fürdőt például, de nemcsak a fürdőt, hanem az egész környéket. Óbuda, a kiscelli múzeum környéke is nagy kedvencem, meg a 11. kerület, a Bartók Béla út környéke. És végig a körutat is nagyon bírom;, hangos, büdös, de én nagyon szeretem, hogy a körút él. És ott a Kálvin tér, olyan, mintha ott lenne Budapest szíve, talán azt szeretem a legeslegjobban.

A bejegyzés trackback címe:

http://absolutbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr5711649174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.