Kovács Dániel, bartender és Soós Bertalan, a Lefotózlak! alapítója nem most találkoztak először. Persze a budapesti éjszaka sok embert összehoz, de náluk munkakapcsolattal kezdődött a haverkodás. A közös múlt talán még izgalmasabbá tette a feladatot, hogy jól kikérdezzék egymást, illetve, hogy Dani elkészítse Berci személyreszabott (?) koktélját. Danit azonban ismerve, egy jó nagyot csavart a dolgon, aminek közös koktélkészítés lett a vége a Prime Steak House-ban.

LENDÜLETBEN

D: Mióta is ismerjük egymást?

B: Szerintem 2004-ből, akkor kezdtünk együtt dolgozni.

D: Nagyon érdekes volt így megismerkedni, mert találkoztam már más fotóssal is úgy, hogy régebb óta követtem a munkáit, mint ahogy megismertem őt, de ez egészen más volt. Nagyon örültem, hogy olyan fotóssal dolgozhattam együtt, aki nem ez a „tucat”, hogy fotózgatok, és tök jó, és jó is lenne megélni ebből, mert jó kis alibi munka. Te teljesen más voltál, mint ezek az arcok. Ez a folyamatos lüktetés, ami jellemző rád, másokat is inspirál. Mi tart ekkora lendületben?

B: Szerintem hiperaktív vagyok, és ez a megoldás nagyjából mindenre. Nem bírok nyugton maradni. Meg nyilván szeretek fotózni és az a cél, hogy minél jobb képeket tudjak készíteni.

D: Csak a fotózásban vagy hiperaktív, vagy amúgy is?

B: Nem, amúgy is ilyen fazon vagyok, hát ismersz azért, jobbra-balra rohangászom, és mivel mindig nálam van a fényképező, így a kettőt összekötöm.

D: Nálunk volt az esküvőd a 360-ban (360 Bár- a szerk.), és egyedüli párként nektek engedték meg, hogy ott tartsátok. Gondolom ez egy örök élmény lesz.

B: Az biztos! Azóta is szívesen nézegetjük az ott készült képeket.

D: Egyformán pörgősök vagytok mindketten?

B: Nem, a feleségem pont az én ellentétem, nagyon nyugodt típus, úgyhogy kiegyensúlyozzuk egymást.

Nézd meg mit készítettek együtt a fiúk!

NEKEM A BALATON

D: Kirándulni szoktatok? Van vidéki kapcsolat az életetekben, szerettek kiszakadni innen a városból?

B: A Balatonra járunk rendszeresen, ha van szabad hétvégénk.

D: Milyen gyakran kell elmenned, kiszakadnod?

B: Milyen gyakran? Hát amikor nem dolgozom, akkor nyáron folyamatosan rajta vagyunk, de még télen is le-lejárunk a Balatonra, ha van egy szabad hétvége, és nem jósolnak ítéletidőt. (nevet)

D: És ha lementek, akkor aktív pihenés pártiak vagytok inkább?

B: Nyáron inkább csak strandolunk, minél mélyebbre megyünk a vízbe, minél távolabb a tömegtől. Ha rossz idő van, akkor kőkeményen megmásszuk a környéket. Inkább az északi partot szeretjük, a Balaton-felvidéken turnézgatunk jobbra-balra. Bár igazából már minden helyet ismerünk, vissza-visszajárunk, mert mindig lehet újabb kis csodákat felfedezni.

D: Közben megálltok egy kis csárdában? Vagy ha elmentek egy gyümölcsfa mellett, akkor neked gondolom nem okoz problémát, hogy leszakíts belőle?

B: Így van, kirándulás közben leszakítunk ágakat. (nevet) Vannak kedvenc helyeink, ahol szeretünk megállni, például az egyik halsütő Aszófőnél, meg van egy kedvenc csárdánk, kiváló panorámával. Ezeket rendszeresen meglátogatjuk azért.

D: Ha mondjuk kirándultok és ott egy gyümölcsfa, arról egy kicsit eszegettek?

B: Persze, szeretem a gyümölcsöket, úgyhogy én lopkodok mindent, amit lehet. (nevet)

D: Nekem van is egy kedves emlékem. Egyszer mentünk haza az Alföldről, ahol van egy nyaralónk. A két falu között pont elhaladtunk egy kukoricaföld mellett. Apukámék egyből satufék, én be a csomagtartóba, és csak dobálták rám a kukoricát, hogy ezt most megfőzzük. Mondjuk az pont nem gyümölcs. (nevet)

B: Nálunk, a Balatonnál a szomszédaink voltak mindig ilyen lopkodósak: a környező kertekből állandóan kilopták az összes gyümölcsöt.

KATEGÓRIÁK

D: Ebből és az évszakból kiindulva találtam ki az italodat. Nem feltétlenül neked készítem, inkább az olyan típusú embereknek, mint te vagy. Ha a bárban dolgozom általában nem egy emberben gondolkodom, hanem abban, hogy ő milyen típus, milyen ital illene hozzá.

B: Tehát kategorizálod az embereket?

D: Nem kategorizálom, de ha van egy típus, aki szereti a keserűt, akkor annak bármi lehet egy keserűn belül. Nekem most nagy izgalom volt, hogy kicsit készüljek előre erre az alkalomra, vagy egyáltalán ne? Egyáltalán milyen italt csináljak? Végül is ma reggel jöttem rá, hogy milyen koncepció alapján készítem el. Ez is jól mutatja, hogy mennyire hat ránk a környezetünk. Hogy befogadunk dolgokat, vagy megkívánunk valamit, az egy másik dolog, de ahogy tegnap gondolkoztam az italon, óriási stresszt váltott ki, hogy most villantsak valami nagyon brutálisan szakmai dolgot, vagy legyen értelmes emberközeli. Én mindig az emberközelibbre voksolok. Gondolkoztam az ízeken, mi legyen; gyümölcs, szódával, esetleg valami kis spritz? A lényeg az, hogy a mamám csinált tegnap egy meggyes pitét kis baracklekvárral megkenve, és amikor elkezdtem összerakni az italt magamban, rájöttem, hogy végül is a nagymamám sütije ihletett meg. Egyszerűen az íze bent maradt a számban. És itt lyukadunk ki a sztori végéhez: ha nyáron adsz egy helyinek egy finom cseresznyés, barackos italt, akkor biztos, hogy az jut eszébe, hogy nyáron milyen jó leeszegetni a gyümölcsöt a fáról, akár még most is, felnőtt fejjel egy kirándulás során. Úgy éreztem, hogy ezen a vonalon kell elindulnom. Amit még hozzátettem, az egy pici levendulaszörp. Ez a hétvégi tihanyi levendulafesztivál kapcsán jött, ráadásul a barackkal abszolút szépen tud működni. Végül egy kicsi cseresznyével vadítunk rajta. Nem tudom, mennyire szereted a savanyút.

B: Szeretem! Van otthon levendulaszörp is, szoktam inni, úgyhogy az is jöhet.

NEM ATOMFIZIKA

B: Térjünk vissza még egy kicsit erre a kategorizálásra. Nagyon érdekel, hogy az embertípusokat el bírod-e találni? Azt, hogy milyen személyiségű ember ül veled szemben, és ő milyen ízvilágot szeret? Mennyire tippelsz jól ilyenkor, vagy tippelsz-e egyáltalán?

D: Nem lehet tévedni, csak akkor, ha az ember csak magával foglalkozik. Én az Andrássy úton (Urimuri- a szerk. ) sok mindent megtanultam, és a legfontosabb mind közül, hogy aki kérdezni tud, az mindent tud. Ha a másik mer válaszolni, és tudsz is vele beszélgetni, ott nem lehet semmiféle hibázási lehetőség. De ez nemcsak egy ételnél, vagy egy italnál van így, egy párkapcsolatnak is ez az alapja. Ha nem kérdezem meg tőled, hogy szereted-e a keserűt, és csak az érdekel, hogy a szereted-e a gyümölcsöt, majd a végén feltöltöm tonikkal az italodat, akkor hiába szereted a gyümölcsöt, nem fog működni. Az jó, ha van idő beszélgetni, de olyan is előfordul, hogy nincs. Tudatosan kell felépíteni egy olyan kínálatot, hogy ebben az esetben is legyen alapvető választási lehetősége a vendégnek. Ilyenkor pedig csakis a kategorizálás működhet, hiszen kell készítenem olyan italt, ami a mai trendek alapján működik, eladja magát és a vendég nem csalódik benne. Egy itallap alapvetően már egy kategorizálás, azt is lehet jobban és rosszabbul csinálni, illetve lehet személyenként is kategorizálni, ott pedig csak az fogja meghatározni a végső sikert, hogy mennyire edukált a fogadó. De az is előfordulhat, hogy készítesz egy borzalmas italt, és a vendégnek ízlik. Igen, ilyen is előfordul, mert mások vagyunk. A lényeg, hogyha meg tudsz beszélni valakivel valamit, és nem fél válaszolni, akkor nem fogtok csalódni egymásban soha.

B: Még a saját receptúra dolog érdekel engem. Hány koktélt találtál már ki, illetve mennyire játszik fontos szerepet nálad, hogy új dolgokat, új ízeket kísérletezz ki?

D: Ez gyakorlatilag csak akkor fontos, amikor el kell adni. Olyan szempontból értem ezt, ha nem vendégről van szó. Ez lehet egy verseny vagy egy bemutató, egy olyan helyzet, amikor szélesebb réteget szeretnénk megismertetni a bárkultúrával. Egy nagyon fontos dolog van: ez nem atomfizika. Tudsz csinálni paprikás krumplit?

B: Igen.

D: Akkor ennyi. A paprikás krumplit tudod variálni? Például hogy most milyen kolbászt teszel bele? Itt is pár alapformát kell megtanulni, de ha akarsz egy paradicsomleves ízű italt csinálni, az is működhet. Még egy pacalpörköltes is, csak ki kell balanszírozni. Van pár dolog, amire oda kell figyelni: az alkohol ne legyen tolakodó, de ne is tűnjön el, ne legyen túl édes, de ne legyen teljesen savanyú sem. Ha pár ilyen dologra odafigyelsz, működik. Mindenki készített már otthon saját magának limonádét. Ha van egy fél literes poharad, akkor kell bele fél kanál cukorral több, mert különben túl vizes lesz az ital. Ugyanezt kell alkalmazni bármilyen koktélnál otthon is, szóval nem egy atomfizika. Az más kérdés, hogy sokan limonádét sem tudnak csinálni, őket elküldeném a nagyihoz egy-két hétvégére, hogy megtanulják, de mindjárt te is látni fogod, mennyire egyszerű. Nem is mondom meg a receptúrát majd az italnál, hanem együtt megnézzük, hogy fog passzolni.

B: Saját receptek kapcsán még kíváncsi lennék, hogy ha kitalálsz egy új receptet, és az nagyon jól sikerül, az mennyire marad a tiéd?

D: Gyakorlatilag a zenében is minden hangot lefogtak már. Lehet kitalálni nagyon buta dolgokat. Van 50 top koktél a világban, amit mindenki ismer. Azokat nem azért ismerik, mert annyira jól eltalált italok, azt leszámítva, hogy nyilvánvalóan mindegyik bomba ital. Egy koktél akkor ivódik bele a köztudatba, a neve és az egész hozzá tartozó karizma, ha híres emberek híres helyeken isszák, és mások emiatt felfigyelnek rá. Egy cuba libre, amit azért fogyasztasz te is bőségesen, nem azért lett menő, mert a rum-cola bonyolult dolog lenne, hanem mert van mögötte történelmi vonatkozás, egy sztori. Illetve ebben az esetben több sztorit is emlegetnek, de nem is ez a fontos. És hogy mi alapján találom ki? Megfog egy érzés, mint például most, hogy kellene valamit kezdeni egy finom cseresznyével. Ilyenkor megkeresem az ahhoz tartozó legextrémebb vagy a legharmónikusabb ízpárosításokat. Egy barack-meggy-levendula, például amivel most játszunk, azért jön össze, mert működnek külön-külön, működik a kettő együtt is, így a három is fog együtt működni. De van olyan is, hogy ezt bőven elég kettő összetevővel megcsinálni. A lehetőségek száma mindig végtelen, de egy mellett meg kell maradni, hogy annak legyen egy kapcsolódása az aktuális életérzéshez.

AMIKOR HOBBI A MUNKA

B: Ezt a sok kreativitást még hol kamatoztatod? Van valamilyen hobbid, ahol hasonlóképpen tudsz kevergetni hangulatokat, ízeket, bármit?

D: Én szabadidőmben is dolgozom, mert szeretném, ha az utánpótlás is kinevelődne ilyen szinten. Valamikor italokat is bemutatok, de inkább ezeket a szemléletmódi dolgokat próbálom átadni. Hogy mire kell odafigyelni, ami üzletileg és emberileg is praktikus, ha az ember szeretne fejlődni ebben a szakmában. Erre van is bőven lehetőség, országszerte hívnak szerencsére. Ezenkívül nagyon gondolkozom, hogy kellene már nekem egy igazi hobbi, mert gyakorlatilag ez minden időt kivesz, még a szabadidőmben is dolgozni járok.

B: Ezzel én is így vagyok, ez egy újabb közös pont. Nem kezdünk el zenélni? (nevet)

D: Már nagyon dj-znék valami buliban, az hitvány egy dolog lenne! (nevet)

B: Közben dobálhatnád az üvegeket!

D: Persze! A gitárzene még működik, de nem hiszem, hogy a budapesti szórakozóhelyek a kőkemény hardcore zenével megbékélnének. Szóval ez nem játszik. De ha gondolod, akkor lehetsz te a kiabálós ember a bandában!

B: Benne vagyok! (nevet)

 A srácok végül elkészítették közösen az italt, ami a Peach Please nevet kapta.

Nézd meg, hogy készül!

Hozzávalók:

4 cl Absolut apeach

4cl Cseresznyepüré

2cl Levendulaszörp

2cl Citromlé

Szóda

Elkészítése:

Az összetevőket jégre töltjük egy longdrinkes pohárba, és megkeverjük.