A Between nagyon fiatal márka, de biztos, hogy hamarosan helyet szorít magának a nyüzsgő magyar tervezői szintéren. Ritka az, amikor már az elején egy erős koncepció áll a háttérben. Mocsai Dorottya és Szabó Csilla régi álmukat váltották valóra , amikor a KREA-t elvégezve, a diplomakollekció után egyből megalapították az akkor még fiktív márkát. Szépen haladnak, második kollekciójuk nemrég mutatkozott be a Schatziban. Hogy jön össze Szibéria természetvilága a Budai hegységgel? A Between esetében a kulcsszó a szinesztézia.

Hogy definiálnátok a Betweent?

Csilla: Hard sensitive. Ez egy szinesztézia tulajdonképpen. Ránk vonatkoztatva ez teljesen különböző, esetleg ellentétes, dolgok harmonikus egységét jelenti. Ezt próbálgattuk a mostani kollekciónkban: a szelídség és a vadság párhuzamát állítottuk egymással szembe, és ezt a gondolatfoszlányt egy orosz fotós, Katerina Plotnikova munkássága tudta a leginkább megfoghatóvá tenni.

Ő jelentette a fő inspirációt?

Csilla: Egy tervező általában úgy kezd el tervezni, hogy valami motoszkál a fejében. Erre nekiáll képanyagot gyűjteni, ami által jobban tudja konkretizálni azt, ami a fejében van. Mi most az ő munkásságán keresztül tudjuk szemléltetni a külvilág számára az új kollekciót, mert ha mondunk két szót, az nem biztos, hogy ugyanolyan erővel bír, mintha alá is tudjuk támasztani vizuálisan.

Nemrég debütált az új kollekció. Milyen visszahangokat kapott?

Csilla: Volt egy popup store-unk a Schatziban. Tökéletes harmóniát találtunk a hellyel, és a lányok is nagyon nyitottak voltak. Várakozáson felülire sikerült. Több nagyon pozitív eredménye is lett ennek a kis eseménynek, például, hogy külföldiekkel is lehetőségünk volt megismertetni a márkát.

Láss bele a Between világába!

Kanyarodjunk vissza a sztori elejére. Kinél hogy kezdődött a ruhák és a divat iránt való érdeklődés?

Csilla: Huszon-pár évesen már biztosan tudtam, hogy ez érdekel engem annyira, hogy komolyan csináljam, viszont nem mertem belevágni sokáig, mert elég racionális családban nőttem fel, és nem éreztem úgy, hogy van ennek létjogosultsága az életemben. Aztán huszonnégy évesen úgy döntöttem, hogy igenis, van. Úgy éreztem, hogy kell, hogy belelássak, megtanuljam, megpróbáljam legalább, mert ha nem, örök életemben bánni fogom.

Kik inspiráltak, amikor elkezdett ez érdekelni a divat? Mi volt a katalizátor?

Csilla: Igazából akár kettőnk nevében is beszélhetek, mert leginkább az hozott össze minket, hogy egyazegyben ugyanazokhoz a tervezőkhöz nyúltunk mindig a tervezési folyamatok során. Kettő ilyen nagy favorit van: az egyik Givenchy, a másik Alexander McQueen. Aztán tanulmányaink során Balenciaga, illetve Alexander Wang saját munkásságát általánosságban is nagy tisztelettel kezeltük. De most csak a legfontosabbakat említettük. Már a KREÁban, ahova jártunk, nagyon érezhető volt, hogy alakulunk át. Sokkal finomabban kezdtünk nyúlni dolgokhoz. A suli sokat adott ahhoz, hogy jobban rálássunk magára a szakmára, egyfajta érzékenységet adott felé.

Dodo, nálad hogyan kezdődött a ruhák iránti rajongás?

Dodo: Gimiben. Tudod, van az az időszak, amikor az ember mindent átalakít, ékszereket csinálgat. Amikor nem akarja ugyanazt hordani, mint mindenki más. Aztán nekem is annyiban maradt egy ideig ez az egész, én is más egyetemet végeztem el, és ahogy Csillánál is történt, nekem is bejött az érzés, hogyha kihagyom, megbánhatom.

Miért pont együtt vágtatok bele?

Csilla: Adta magát, mert a KREÁban eleve úgy végeznek a tanoncok, hogy egy kollekciót kell létrehozni a negyedév végén, és ezt megteheted párban, többen, illetve szólóban. Mivel barátnők is voltunk, és az érdeklődésünk is azonos, nem utolsósorban mindkettőnket megnyugtatott az a tény, hogy van mellettünk valaki.

Mikor és hogy alakult a Between?

Dodo: A diplomakollekcióval indult, hiszen ott már egy márkát kellett prezentálni, még akkor is, ha fiktív. Végül úgy döntöttünk, hogy akkor már valósuljon is meg. 2015 nyarán megvolt a nevünk, a logónk, hiszen ez feltétele a diplomának. Persze a lényegi rész csak ezután jött; kellett találni egy műhelyt, egy showroomot, és ki kellett találnunk, hogy hogyan is álljuk meg a helyünket a világban. Nem mondom, hogy nem ijesztő az érzés!

Azt már tudjuk, hogy milyen tervezők inspirálnak benneteket. Mi adhat még inspirációt?

Csilla: Szerintem fontos, hogy a tervező adjon magának egy kis nyugalmi időszakot, amikor alkotói szabadságra megy. Ilyenkor, és nem csak ilyenkor, nyitott szemmel kell járni, és arra törekedni, hogy minél több dolgot láss. kimenni a természetbe, kirándulni, vagy csak kiszakadni abból a közegből, ahol nap mint nap vagy, és mindeközben kutatni az interneten, könyvtárakban, ahol szintén csodákat találhatsz. De itt van például Budapest, rengeteg gyönyörű épület van. Ha az ember csak felemeli a fejét az utcán, már tök szép dolgokat láthat.

Dodo: Mi amúgy nagyon szeretünk a természethez nyúlni. A diplomakollekciónkat kifejezetten Szibériának a természeti világa ihlette. A vad állatvilág is nagyon inspirál minket. Tisztelettel állunk hozzájuk.

Hogy tudjátok kiegyensúlyozni azt a tényt, hogy ketten vagytok, két külön személyiség?

Dodo: Elég különböző életet élünk most, ami néha nehézséget okoz (Dodónak most már az anyaszereppel is meg kell bírkóznia nap, mint nap- a szerk.), de a munkafolyamat nem változott. Képeket, inspirációkat gyűjtögetünk. Ezeket megbeszéljük. Ami kölcsönösen szimpatikus, azon az úton megyünk tovább. Ezután jön a több lépcsőből álló tervezés. Kezdjük az alap tervekkel, amiket szintén összenézzük. Ilyenkor még mindig egymást inspiráljuk, és csak ezután tisztulnak le a tervek. Közben végig megmaradnak mindenkinek a favoritjai, szívügyei. A következő szint a szabásminták és kimodellezett ruhadarabok elkészítése, ahol segítünk egymásnak, kinek mi a meglátása, hogy lehetne jobban alakítani. Mindenkinek megvannak az erősségei, gyengeségei, jól kiegészítjük egymást.

Mennyire DIY a dolog? Van külső segítségetek?

Csilla: Az előző kollekcióban sokat varrtunk mi, a mostaniba már fokozottabban vontunk be varrónőt is. Fejlődünk. Fotózásokon pedig eddig mindig egy fix csapattal dolgozunk.

A ruhákhoz nagyon jellegzetes kiegészítők tartoznak. Ezek a ruhák részei vagy külön kiegészítők?

Csilla: Kilencvenkilenc százalékban a ruhák részei. Hogy is fogalmaztuk meg? Ékszer-ruha, ruha-ékszer. Mindenképpen a ruha szerves része, ékszer a ruhában. Erre építettük fel a kollekciót. Tökéletesen beleillett a szelídség – vadság párhuzamba, mert az anyagaink nagyon finomak, viszont ezek a fémes kiegészítők teljesen más hatást kölcsönöznek a ruháknak. Extravagánsabbak lesznek tőlük. Az új kollekcióhoz amúgy a táskákon kívül tartozik még egy különértékű kiegészítő is, egy ékszer hám, amit nem csupán a nyakadon viselsz, hanem a teljes felső testeden. Ennek rengeteg megjelenési formája lehet, nagyon izgalmas téma. Az ezen az elven alapuló ékszer továbbgondolása szintén mondhatjuk, hogy szívügyünk volt régóta.

Dodo: Minden egyszerű ruhát feldob.

Milyen típusú lányoknak szól a Between?

Csilla: Olyan lányoknak, akik szeretik a minimalista szabásvonalakat, de nem riadnak vissza attól, hogy azt valahogy merészebbé tegyék.

Dodo: Most kifejezetten finom anyagokkal dolgoztunk, kicsit bizonyítva, hogy a vagányabb lányok is tudnak nőiesebben és különlegesebben öltözni.

Itt vagyunk egy gyönyörű barokk stílusú showroomban pont az Iparművészetivel szemben. Mennyire jellemzi ez a márkát?

Csilla: Minket jellemez, de a márkával maximum egyfajta kiegészítés tud lenni. Az elmúlt két kollekciónkban egyáltalán nem jelent meg. A tervezőnek muszáj arra is figyelnie, hogy mik a trend irányvonalak, és ez most az elmúlt pár évben nem annyira volt beleilleszthető. Most abszolút a minimalista szabásvonalak voltak az irányadók, de azért előbb utóbb szeretnénk belevinni a márkába az organikusabb formai világot is.

Akkor ezek szerint láttok már magatok előtt egy utat, hogy merre mentek tovább?

Dodo: Minden kollekció tervezésénél bentragad egy-két ötlet, és akkor biztos az lesz a kiindulópont, de legalábbis mindenképp meg szeretnénk valósítani.

Hogy érzitek magatokat Budapesten? Mi az, amit szerettek benne, miben változott az elmúlt években?

Csilla: Amit én szeretek benne, az még mindig ez a nyári életérzés, a fiatalok szabadság iránti vágya, ami ilyenkor érvényesül leginkább. Jó látni, ahogy ellepik az utcát. Borzasztó jó hangulata van. Ez számomra nem lenne pótolható semmiképpen külföldön. Még az épületeket tudnám mondani, amik nagyon-nagyon szépek itthon. Az emberek mentalitásán, egymáshoz való hozzáállásán viszont lehetne még változtatni.

Dodo: Ami mondjuk szerintünk pozitív, hogy a szakmánkban nagyon sok minden javult az elmúlt években. Vannak pályázatok, programok, amik támogatnak minket. Sokkal több olyan ember dolgozik a szakmában, aki nem csak tervező. Ott vannak a stylistok, fotósok, húzzuk és támogatjuk egymást. Mindenképp jobb helyzetben vagyunk mi, mint akik mondjuk tíz éve végeztek, még akkor is, ha nagyobb a konkurencia. Budapest a divat világában is igyekszik felzárkózni, ott a Design Hét és most már évente legalább két olyan divatbemutatót is tartanak, ahol a nagyobb márkák megmutathatják magukat. A közönség részéről is nagyobb az érdeklődés.

Mik a kedvenc helyeitek Budapesten?

Csilla: A Madách tér és az Akvárium környéke; mindenki egy kupacban, mint valami modern hippi tanya.  A Kopaszi-gátat is nagyon szeretem, oda például napozni szoktunk járni a barátnőmmel nyáron, meg nagyon kis kellemes helyek vannak ott.

Dodo: Szintén a Deák tér és a Madách tér. A várnak is különleges hangulata van, jó a kis utcákban barangolni, a kilátásáról nem is beszélve. Nagyon szeretem a kijebb eső részeket is, például a Budai-hegyeket!

Csilla: Nekem eszembe jutott még egy, a Lánchíd és környéke! Szerintem mindenki ismeri az Alagút fölötti kiülős részt.