Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Amikor a díszítés legalább olyan fontos, mint az ital - Interjú Marosvölgyi Norberttel

2016. március 18. - absolut_hu

norbi.jpg

Azt nem tudhatjuk, hogy mi lett volna, ha Marosvölgyi Norbi végül sportoló lesz, de az biztos, hogy szegényebb lenne nélküle a hazai bartender szakma. Végigjárta a legtöbb neves budapesti klubot, és több ezer embert szolgált ki a pultnál. Nem lehet azt mondani, hogy néha nincs szüksége egy kis friss levegőre ennyi éjszakázás után, de amikor végül megfogja a shakert, szívvel lélekkel teszi, és biztosak lehetünk benne, hogy valami igazán jót fogunk inni perceken belül. Interjúnkban nemcsak életútját követhetjük nyomon, de azt is megtudhatjuk, hogy milyen poharakba szereti elkészíteni az italokat, és hogy hol érzi jobban magát, a pulton belül vagy kívül.

Hogy kerültél a bárpultba?

Már gyerekkoromban a vendéglátás közelébe kerültem, mert édesanyámék vendéglátó helyeket üzemeltettek. Ennek ellenére nem ez volt az első terv. Egy ideig sportolónak készültem, de végül választani kellett valami iskolát. Beiratkoztam az egri vendéglátó suliba, ahol felszolgálónak tanultam, mellette pedig nyaranta a szakmában dolgoztam. Mivel elég vásott gyerek voltam, végül nem jártam végig a sulit, hanem még jó ideig iskolák között ugráltam. Aztán felköltöztem Budapestre, és itt álltam be igazán a pult mögé. Ekkor voltam 18. Lajsz Andrásnál és Tóth Gézánál sikerült megszereznem a vizsgámat. A nagy áttörést az Akvárium Klub hozta meg. Amúgy ez volt az első nyara a helynek. Itt értem el az első pultfőnöki posztot, és innen szépen haladtam felfelé. Sok helyen dolgoztam a belvárosban, például az Urimuriban vagya Baldaszti’s Grandban. Az évek alatt többször váltottam, pár helyre vissza is mentem hosszabb rövidebb ideig, és volt egy kis pihenés a Telepen. Most a Tütüben vagyok.

Több területet is kipróbáltál a vendéglátásban. Hol érzed magad a legjobban?

A pult mögött. A közvetlen környezetem persze fontos, hogy milyen, de ha a pultban lehetek, akkor én jól érzem magam. A mai napig szeretek koktélokat csinálni! Persze a sok év kicsit kikezdi az ember tűrőképességét, amit néha már érzek is magamon, de még mindig nagyon szeretek ilyen módon alkotni.

Akkor ezek szerint téged a koktélok kitalálása, megalkotása mozgat meg legjobban a bartenderkedésben?

Igen. Főleg, amikor jó kis bárhangulat van, és minden vendégre tudok szánni pár percet, ki tudom találni az ízvilágát, hogy miket szeret, és ehhez mérten be tudok állítani neki egy italt.

Az interjú folytatódik!

Mi az az ízvilág, ami kimondottan a te kedvenced?

Ha arra gondolsz, hogy mit szeretek én inni, akkor ez kicsit nehéz, mert annak ellenére, hogy imádok koktélokat készíteni, sosem iszom koktélokat. Ha viszont általánosságban beszélünk, akkor azt mondanám, hogy koktélok terén az az ízvilág, ami nagyon meg tud fogni, mindig valami meglepetés során jön. Például egy olyan spiritből készült ital, amit nem fogyasztanék, mert azt gondolom, hogy nem szeretek, de mégis megkóstolom, és egyben az egész meghökkent. Nem tudnék konkrétumokat mondani, hogy édes, savanyú vagy száraz, igazából minden szóba kerülhet, ami érdekes, és egy kicsit elvonatkoztatható a nagy átlagtól. Engem ez tud megfogni egy italban.

Mekkora tudásra van szükség, hogy valaki jó bartender legyen?

Szerintem ilyen nincs. Bárki elmondhatja, hogy ez egy soha be nem fejezhető tudás, amit folyamatosan fejlesztened kell. Rá kell szánni a szabadidőt a kísérletezgetésre, otthon neki kell állni szirupokat, püréket főzni, bármit, amiről az ember úgy gondolja, hogy el szeretné sajátítani. Kicsit olyan, mint a szakácsművészet, lehet, hogy valamit jól tudunk, de tovább olvasunk, kutatunk, és aztán még jobban fogjuk tudni. Nem is a tudás a lényeg amúgy, inkább a szorgalmat és az elhivatottságot emelném ki.

Fontos a spontaneitás is. Jól gondolom?

Lényeges, mert az ember általában úgy kerül egy helyre dolgozni, hogy van egy adott itallap, és ha még az első időszakban nem sajátította el a teljes választékot, akkor alkalmanként improvizálni sem árt. Jó ha ilyenkor van egy-két bevált, biztos dolog az ember fejében, amit tud bármikor variálni.

 Jönnek mennek a trendek, csak úgy, mint más szakmában. Téged hogy befolyásolnak?

Nyilván foglalkozom velük, de engem nem befolyásolnak abban, hogy hogy készítek el egy italt. Azért jó, ha van pár percem beszélgetni a vendéggel, mert ott úgyis kiderül, hogy mit szeretne. Persze szívesen megcsináljuk a legtrendibb italt is, de ha nyitottabb a vendég, és kicsit jobban kifejti, hogy milyen koktélt inna, ami nem merül ki abban, hogy édes és hosszú, én olyankor nagyon szeretek a vintage italokhoz nyúlni.

 Nemcsak az fontos, hogy mi kerül a pohárba, hanem, hogy mibe kerül az ital. Jól gondolom?

Oh, nagyon szeretem ezt a részét! Folyamatosan keresem a meglepő poharakat, tartókat. Édesanyám ki is borult, amikor a dédnagymamámtól örökölt komplett kristálykészletet elhoztam. (nevet) De használtam már fa ibriket is Kenyából. Nekem a pohár a koktél ötven százaléka!

 Van kedvenc?

A talpaspoharak, azok közül is a minél finomabbak, törékenyebbek. A meglepő poharak közül meg jöhet bármi, ami illik az italhoz. Ha úgy gondolom, hogy egy nejlonzacskó a legideálisabb az adott koktélhoz, akkor simán felhasználom!

 Mi az a díszítés vagy pohár, amit soha nem használnál?

A tulipánpohárat és a jó öreg radioaktív piros koktélcseresznyét. Vagy bármilyen gyümölcsöt bevágva, a pohár szélére helyezve. Képtelenség, hogy valaha rám erőltesse valaki! (nevet)

norbi_kep.png

 Mondjuk ki, menő lett bartendernek lenni, és egyre többen vagytok, ami valószínűleg egyfajta hígulást is eredményez. Hogy vagytok egymással?

Van egy szűk réteg, ahol mindenki ismer mindenkit, közös az érdeklődési kör, italbemutatókon, workshopokon találkozunk. Alkalmanként be is megyünk egymáshoz a szabadnapjainkon. Kimondottan fújást nem is tudnék mondani, mindenki próbál a másiknak segíteni. Nagyon szeretem, hogy amikor anyukám feljön, és elviszem valahova, szinte mindig van egy ismerős, aki egyből odajön beszélgetni egy kicsit. Jó érzés! A szakma hígulása viszont azt hozza, hogy sok új embert nem is ismerünk. Persze az, aki kiemelkedő, előbb utóbb a szemünk elé kerül.

 Említetted, hogy a családod egyik része vendéglátózott, és ebben a világban nőttél fel. Valószínűleg vannak nagy különbségek látásmódban. Az idősebb generáció hogy viszonyul a te világodhoz?

Nagy szerencsém van. A szüleim büfét vezettek, a válás után édesanyám új párjának is elég sok köze volt a vendéglátáshoz, étteremrészesedése is volt, és Egerben ő csinálta az első diszkót. Ez azért jóval közelebb áll ahhoz, amit én csinálok. Bárhol dolgoztam, bejöttek, megnéztek, és elkészítettem nekik mindig a legújabb büszkeségemet. Határozottan azt látom, hogy nekik ezt tetszik. Sőt, anyukám most már elég gyakran küld interneten keresztül új dolgokat, ötleteket, amiket akár fel is tudok használni.

 Mi volt az a négy koktél, amit választottál?

Az első a White Russian. Amikor anno megismerkedtem a koktélok világával, ez volt az első ital, ami nagyon megtetszett. Amúgy éveken keresztül ezt is ittam. Azért is jó ital, mert szinte mindenhol el lehet készíteni. A Vodka Sourt a menyasszonyom ajánlotta. A két saját koktél közül az első volt az az első ital., amit elkészítettem a munkatársaim körében körbe adtam, és az egyik kollégám, akinek nagyon adok a szavára azt mondta, hogy azért jó ez az ital, mert semmihez nem hasonlítható. Ez akkor nagyon sokat jelentett, és azóta is szívesen használom ezt a koktélt. A negyedik pedig most fog felkerülni a Tütü itallapjára, és azért ezt készítettem, mert ezt a menyasszonyomról neveztem el, és az ő ízvilágára lett kreálva. Már teszteltettem is, és úgy tűnik, hogy nagyon jól sikerült.

 Budapestet szereted?

Amikor felköltöztem, nagyon jó volt a kapcsolatom Budapesttel. Egy nagybácsihoz vagy nagytesóhoz tudnám hasonlítani, akit követtem, és jártam mindenhova vele. Aztán egy idő után, ami körülbelül hét évet jelent, sikerült beleszaladni olyan dolgokba, amik miatt majdnem megfutamodtam. Azt mondtam, hogy ezt nem vidéki gyerekeknek találták ki, én ennél sokkal törékenyebb lelkületű vagyok. Tartottunk is egy szünetet másfél évre, családi okok miatt hazaköltöztem. Amióta visszaköltöztem, kibékültünk, és szerelmünk barátsággá szelídült.

 Milyen helyek inspirálnak Budapesten?

Nem meglepő, ha azt mondom, hogy a Boutiq’Bar. Nagyon kedvelem az ottani srácokat! Szinte minden alkalommal ki is szalad a számon, hogy ez egy kis békesziget. Mindig a nagy hajtás előtt megyek, úgyhogy olyankor nagyon közvetlen hangulat van, tudok mindenkivel beszélgetni. Akár pár mondattal is tudnak úgy inspirálni, hogy utána úgy megyek haza, hogy belevetem magam valami új dologba! Bevallom, a szórakozóhelyekből már kezdek kinőni.

 Ha Budapest ital lenne, milyennek képzeled el?

Ütősnek, rövidnek és szívmelengetőnek.

 

 

süti beállítások módosítása