A szombati DJ IN BP kiállítás és party előtt megkértük Weiler Pétert, hogy mutassa meg nekünk hat kedvenc munkáját a korábbiak közül, és meséljen kicsit róluk.
Hantai csók
Az egyik legkiemelkedőbb, 2008-ban elhunyt magyar kortárs művész Hantai Simon kiállításán láttam egy párt csókolózni. Mindig is szerettem, ha a kiállításokon nem meghitt csendben szemlélik az emberek a képeket, hanem beköltözik a galériákba a művekkel együtt az élet is. Miért ne lehetne egy kiállítóteremben csókolózni, vagy a művész életét bemutató videó szobában szexelni? Ilyet még mondjuk nem láttam, de ez nem azt jelenti, hogy ne történhetne meg. A művészet mindenkié, a kiállító tér pedig az életé, és szerintem a képek sem bánják, ha történik előttük valami izgalmas!
Ezt a képet Hantai Simon özvegyének küldtem ajándékba, és nagyon megtisztelő volt, hogy Bíró Zsuzsa egy fotón örökítette meg magát vele.
Mi minden történik, míg mi dolgozunk... például megbüntetnek, mert lejárt a parkolásunk.
Persze a bosszantó jelenet ellenére mosolyt csal az arcunkra, hogy ez egy kék Trabanttal történik meg, ami a gyerekkorunk, az utánozhatatlan kék szín és forma mára már üde jelenség a magyar utcákon. Trabant volt az első kocsim, akkor nem mondom, hogy rajongtam érte, de mára már megszépült az emlék, és mindig megcsodálom ezt a bumfordian bájos retro formát.
Lelle
Lellén nőttem fel, vagyis Pécsett, de nyaranta mégis Lellén. Az a hely, ahova csak pozitív élmények kötnek, egy komplett világ, amiben minden emlékre, minden helyszínre csodálattal tekintek vissza. A gyerekkor könnyed mámora, és a Balaton nyugalma nekem Lelle. Ez a kép a kikötőt ábrázolja, ahol nem tudjuk ki jön, ki marad, netán ki utazik, egy biztos, hogy az ölelés fontos, és a két ember szereti egymást. Ja, és a nyúl, hát az a nyúl, amit nem tudunk ki adott kinek, mégis ő a kompozíció főszereplője...(mosolyog)
Megáll az idő
A Megáll az idő kedvenc magyar filmem, de talán kedvenc filmem úgy egyáltalán... Százszor láttam, kívülről tudom minden mondatát. Az elvágyódás, maradás vagy mégis menés jelenete játszódik a Balaton mellett, az utolsó és első fürdés a Balatonban. Kicsit átértelmeztem a szereplőket, és némileg a jelenet is más, de az otthon, amihez a kulcs mindig a nyakunkban lóg, benne van.
Melankólia
Ha valamit az ember úgy szeret, mint én a Balatont, akkor ez a szeretet sok öröm forrása, de mégis átszövi a melankólia. Hiszen a nyár után jön a tél, és ha vége a nyárnak, vége egy megismételhetetlen időszaknak, ami már ugyanúgy nem jön vissza. Lesz új nyár és bizonyára a Balaton sem tűnik el, de elmúlik valami. Ez a jelenet a nyaralás utolsó napján egy utolsó ping-pong ütést ábrázol, egy visszaadott lecsapást vagy egy szervát, miközben a lány szeméből sugárzik az elmúlásba beletörődött melankólia.
Mi tagadás egy 80-as években kezembe került Playboy magazinban láttam először Andy Warhol Absolut Warhol reklámját. Igazán Warholos volt a kép, és az ön-marketing ilyen kitárulkozós magabiztos volta nem különben, még ha ezt Warhol nem is magának, hanem az Absolut Vodka felkérésére készítette. Nagy megtiszteltetés, hogy ilyen művészek (mert a lista még Warholon kívül elég hosszú) nyomdokaiban én is az Absolut Vodkával dolgozhatok, felkértek erre a feladatra, és megélhetem azt, hogy ez a világhírű márka mellett ott legyen a nevem. Köszönöm!!!
