Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Zene őszintén, zsigerből - Interjú Sonyával

2015. december 11. - absolut_hu

sonya_portre_logozott.jpg

A SONYA zenekar nemcsak azért különleges, mert be merték vállalni, hogy két dobosuk van, hanem mert sokakkal ellentétben a zenélés öröméért teszik azt, amit csinálnak. Korbucz Sonya sok évig hevert a parlagon, mire elhozta számára az élet azt a lehetőséget, amire már régóta várt. Hogy olyan alkotótársakat találjon, akikkel együtt közvetíteni tudja azokat az érzékeseket, amiket csak a zenén keresztül képes. Sonyát sokan szeretik, sok felkérést kapott, rengeteget szerepelt más zenészek oldalán is az elmúlt években. Nem csoda, különleges karakter. Ez a lenti interjúból is kiderül.

 Hogy változott a sok év alatt Korbucz Sonya és a zene kapcsolata?

Az első zenekaromban, ami egy nu-metal zenekar volt, 14 évesen kerültem be gitárosként. Miután “lezongoráztam” 7-8 metal zenekart, amikből aztán nem lett semmi, egy időre elszontyolodtam. Abba is hagytam az egészet, főiskolára jártam. Kezdtem elhinni, hogy ez már nem fog összejönni, és majd a diplomámmal keresek egy állást, és az majd jó lesz. Ez így is lett. Ahogy végeztem, rögtön elhelyezkedtem egy reklámügynökségnél, accountoskodtam. Két évre feladtam az álmomat. Aztán kezdtem rosszul érezni magam. Hiába volt jó a munka, hiába voltam kreatív emberekkel körülvéve, ez nem az a fajta kreatívitás, amiben én jól érzem magam. Elkezdtem magamat szuggerálni, éreztem, hogy tennem kell valamit. Tudtam, hogyha én magam nem vagyok boldog, akkor magam körül sem tudok boldogságot teremteni, ezért ki kell találnom valamit. Hirtelen felindulásból elutaztam külföldre, de néhány hét leforgása alatt rájöttem, hogy azért utaztam el, hogy visszajöjjek és maradjak. Nem fogom fel, miért kellett ezért elutaznom, de ha így jöttem rá, akkor így jöttem rá. Ekkor már tudtam, hogy nem szabad abbahagyni a zenélést. Masszívan ráfeküdtem, elővettem minden dalt, még azokat is, amiket 16 éves koromban írtam, újból átgondoltam és felvettem őket. Nagyon sokat segített ebben akkor Toldi Miki (a Magashegyi Underground dobosa és zeneszerzője- a szerk.). Kristóf Norbival is sokat dolgoztam együtt abban az időben, aki szintén végig támogatott. Nekik köszönhetem, hogy mertem csak ezzel foglalkozni, és mertem elhinni, hogy csinálhatom ezt anélkül, hogy attól félnék, hogy sikertelen leszek benne.

 Hogy jött képbe az, amit most csinálsz?

Először Dexterrel (a SONYA zenekar basszusgitárosa- a szerk.) kezdtem el a felvételeket. Vele kezdtem el a felvételeket. Neki említettem, hogy zenekart szeretnék a dalaimhoz. Első körben nemet mondott a felkérésemre (nevet), mert akkor már játszott valahol, de néhány nap múlva szerencsére meggondolta magát. Akkor jött az ötlet, hogy felvegyük a Kitchenfloort (végül Viva Comet díjas lett- a szerk.), és az egyszámos projektből egyszer csak zenekar lett.

 A zenélés előtt táncoltál. Mit tanultál abból az időszakból?

Kilenc évig táncoltam, és nem is mindegy, hogy mikor; öt éves koromtól tizennégy éves koromig. Hét voltam, amikor elkezdtem gitározni, és egy ideig párhuzamosan ment is a kettő. Tiniként jött a lázadás és választottam, természetesen a gitárt. A tánc sokat segített abban, hogy a ritmusérzékem kifejlődjön. A stúdióban például gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy úgynevezett tak jelre kell játszanunk, és nem árt, ha pontos vagy, mert ilyenkor a többiektől sem veszed el az időt. Engem már párszor meg is dicsért Dexter (nevet), és ezt a táncnak tudom be. A másik, hogy az sem mindegy, hogy milyen a mozgáskoordinációd, mennyire tudod különválasztani a kezedet a lábadtól. Ez színpadon fontos lehet. Ez az egész zene dolog bennem volt a kezdetektől: például három évesen nem a Cartoon Networköt néztem, hanem az MTV-t. Emlékszem, folyamatosan rádió műsorokat gyártottam otthon, kazettáról kazettára.

Tudj meg többet Sonyáról!

Melyik részét szereted a legjobban a zenélésnek?

Azt tudom, hogy mit utálok; a szövegírást. Minden dalhoz én írom a szöveget, és mindig az a legeslegutolsó a folyamatban. Van olyan dal, aminek bizonyos részeit a mai napig halandzsa szöveggel énekelem a színpadon. (felnevet) Nem vagyok szövegíró és nagyon egyszerű, triviális mondatokat szoktam összehozni. Lehet, hogy ez azért van, mert nálunk a zene az első, és a szöveg minimális kiegészítője annak, hogy elérjünk egy olyan összhatást, amiben ki tudunk fejezni egy érzést. A zenénknek nincs konkrét üzenete, hanem érzéseket próbálunk átadni. Amikor ihletem van, leülök, és konkrétan három perc alatt kigurul a dal. Alapvetően türelmetlen ember vagyok, nem szeretek szöszölni, az a jó, ha szinte magától megszületik egy szám. Az írás nálunk úgy néz ki legtöbbször, hogy Dexterrel leülünk játszani, és valamelyikünk témáját el kezdjük boncolgatni és játék közben kialakul a dal. Teljesen zsigeri az egész.

Mi motiválja leginkább a fejlődésedet?

Nagyon becsülöm azt a munkát, amit a zenekarom belefektet, és azt az energiát, amit együtt beleteszünk. Fontos, hogy nincsenek konkrét céljaink, terveink, mindig megteszünk mindent, és tudjuk, hogy ezáltal feljebb lépünk, és fejlődünk valamiben. De hogy az mi, sosem tudjuk előre. Csak csináljuk, és ezáltal megyünk előre. Az tiszta sor számunkra, hogy ez nem kimondottam olyan zene, ami egyértelműen a magyar közönségnek szól. Itthon teljesen más a trend. Fontos, hogy magyar legyen a szöveg, amit az emberek könnyen megértenek. Minket nemcsak az angol nyelvű szövegek akadályoznak itthon. Amúgy is rétegzenét játszunk, úgyhogy tudjuk, hogy külföld felé kell nyitnunk. Ha mégis van cél, akkor az, hogy kinti turnékon is részt vegyünk, talán ez a legfontosabb. Engem az motivál a zenében, hogy jó dalokat írjunk, jó klipeket csináljunk. Olyanokat, amiknek van mondanivalójuk, és tudunk velük azonosulni. Olyan dolgokhoz akarunk tartozni, amik jó érzést keltenek bennünk és az emberekben hosszútávon. Elmondom a legnagyobb dicséretet, amit életemben kaptam a zenémre. Egy koncertünk után kint álltunk, és odajött egy fiatal srác, aki elmesélte, hogy mindig nagyon későn este végez a munkában, és amikor megy hazafelé éjfélkor a sötét utcán, hallgatja a zenénket. Azt szerette volna, hogy tudjam, hogy érti és átérzi, és pontosan tudja, hogy mi az az érzés, amit át akarok adni. Ő nem is sejti, hogy hányszor meséltem el ezt a barátaimnak. Ez motiváció.

 Zenekari egységként működtök a név ellenére. Már a dalok is közösek?

Igen, együtt dolgozunk, és szerintem abból a szempontból nagyon szerencsés ez a zenekar, hogy mindenki kreatív zenész benne. Lalin, a másik dobosunkon kívül mindenkit nagyon régóta ismerek, és a barátság is sokat segít. Ez egy jó alap, kölcsönös tisztelettel. Ez olyan kiélezett helyzetekben fontos, amikor a közös dalírás során egymásnak feszülhetnének az egók. Szerencsére nincsenek veszekedések. Másrészről fontos, hogy ugyanabból a zenei stílusból jövünk, ezért nagyon érezzük, hogy mit akar a másik hallani egy adott témára.

Extrovertált vagy introvertált személyiség vagy?

Gimiben extrovertált voltam, most már introvertált vagyok. Nem tudom, miért alakult így. Néha problémát is jelent, pedig nagyon szeretem az embereket. Mindenkit meg akarok ismerni, mert minden egyes ember önmagában egy érdekes történet. A színpadon is szoktam a közönséghez beszélni, de rájöttem, hogy a zenénkhez nem illik. Szerintem semmi értelme, hogy megrekesszük azt az érzelmi szintet, amit elértünk a dal közben. Inkább átvezetőket használunk most már.  De a bunkóság, vagy az erőszakosság teljesen leblokkol, ilyenkor képes vagyok se szó se beszéd faképnél hagyni az illetőt, de ezzel gondolom sokan így vannak. Ezért is gondolnak sokan intorvertáltnak, bizonyos helyzetekben. Nagy ritkán kinyílok és ráeresztem az extrovertált véleményem, ilyenkor van sértődés, de hála istennek ez is ritka.

12362739_622995564506102_6405112525664227706_o.jpg

Drop Dead NOMAD kampány

Fotó: Ashley Osborne

Több zenésszel is dolgoztál együtt, mi jut eszedbe róluk?

Karányi Dani:

Danit nagyon szeretem, mindig is jól kijöttünk egymással, zeneileg is meg tudtuk találni a közös hangot, bár meglehetősen különbözik a zenénk. Intelligens, felvilágosult embernek tartom.

 Bérczesi Robi:

A Budapest Park backstage-ében, a születésnapi koncertjük előtt egy órával, amikor én is elénekeltem a Csak az kiabál, aki fél-t, megpillantottam Robit, ahogy egy maga áll és maga elé réved üveges tekintettel. Odamentem hozzá és megkérdeztem, hogy mi a baj. Mondta, hogy semmi, de azért nemsokára huszonvalahány dal nem épp egyszerű szövegeit kell tökéletesen előadnia. Mondom, ugyan már, nem véletlenül te írtad őket, csak te tudod őket úgy előadni, ahogy kell. És ittunk egy italt 7-kor. 8-11-ig szem nem maradt szárazon, imádta őket a közönség. Robiban a bátorságát tisztelem, hatványozottan hágja át a saját korlátait.

Kristóf Norbi:

Egy időben folyamatosan együtt zenéltünk, és csodálatos dolgokat csináltunk együtt. Egyébként sosem volt egy dicsérő típus (nevet). Ő csak annyit szokott mondatni, hogy “Csináld csak!”, és akkor tudom, hogy az jó lesz úgy. Imádom, amit csinál, kristály tiszta és őszinte. Csak a publicitásra egyáltalán nem lehet rávenni (nevet).

 Hogy éled meg, hogy budapesti vagy?

Gyulán nőttem fel, és 18 voltam, amikor a szüleimmel felköltöztünk Budapestre. Gyula az egyik legjobb város, ahol a gyerekkorodat töltheted- nem nagy, viszont a kulturális élete jelentős a várfürdő és a várszínház miatt is. Bármennyire is szeretem, Budapestről nem mennék már el. Hiába voltam jónéhányszor külföldön, itt úgy érzem minden olyan kulturális dolgot megkapok, amire szükségem van. Az építészet is fontos. Végigmegyek, és végigsóhajtozom az egész várost. Nagyon szeretem a 19. századot és a 20. század elejét. Például az a ház, ahol élek, 1910-ben épült, és szerzetesek lakták. Az egész városnak van egy olyan kisugárzása, ami miatt nem szívesen hagynám el. Attől függetlenül viszont, hogy van gyakorlatilag egy „székhelyünk”, nagyon globálisan szemlélünk mindent. Határok nincsenek.

 

A zenekar december 18-án a Dürer Kert új koncerttermében a Room 041-ben játszik.

Kattintsatok a SONYA oldalra további infóért és koncertdátumokért!

 

süti beállítások módosítása