Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Egy város a benne élőkben mutatkozik meg igazán

Absolut Budapest

Sötét erők játéka - Interjú Mojzes Dórával

2015. november 05. - absolut_hu

md_logo_01.png

 Mojzes Dóra generációjának egyik legizgalmasabb tervezője. Már diplomamunkája olyan feltűnést keltett, hogy egyből bekerült a köztudatba. Táskái és ruhái mind sajátos darabok, szinte külön életet élnek. Közel 2 év kihagyás után új márkával és egy teljes csapattal a háta mögött tért vissza. A Y.LD by Dóra Mojzes az előző brandnél jóval átgondoltabb konstrukciót takar. Többek között erről mesélt nekünk Dóri.

Hogy kezdődött? Egy nap a szüleid elé álltál, és azt mondtad, hogy “Divattervező leszek”?

Egyáltalán nem volt meglepő ez a döntés, mindig is benne volt a levegőben. Egyrészt, mert művészcsaládból jövök, anyukám szabadúszó iparművész, apukám építész volt, ráadásul mindketten az Iparon (jelenleg MOME- a szerk.) végeztek. Egész gyerekkoromban hurcoltak mindenhova, divatbemutatókra, kiállításokra, köztük a sajátjukra. Anyu sok jelmezt is tervezett színházaknak és külön színésznőknek is. Tudatosan inkább a szakközépiskola után kezdtem készülni erre a pályára, de a Kisképzőben is bőrdíszművesként végeztem, és már az érettségi munkám is egy komplett kollekció volt, táskákkal, ruhákkal. Abban biztos voltam, hogy majd ruhákkal szeretnék foglalkozni, így adta magát, hogy az Ipart textilszakon kezdjem. Végül ott vált tudatos választássá.

Ez a világ nagy szabadsággal jár, de sokszor nehéz az út. A szüleid óvtak vagy teljes mellszélességgel támogattak?

Teljesen szabadjára engedtek bennünket a húgommal együtt, nem volt az, hogy “Kislányom, legyél inkább ügyvéd, mert azzal jobban fogsz keresni”. Ráadásul abban az időben, még a 80-as években kimondottan jól kerestek a ruhatervezők. Kifizetődő volt iparművésznek lenni.

A kezdetek kezdetén mennyire voltak már konkrét dolgok a fejedben? Sokat kísérletezgettél?

Sokat segített, hogy az Iparon olyan feladatokat kaptunk, ahol nem az volt a lényeg, hogy hordható ruhákat készítsünk. Rengeteg anyagkísérletet csináltunk, így sok területen kipróbálhattuk magunkat.

Mi adott ekkor fő inspirációt számodra?

Az első kollekciómnak a diplomakollekciómat tekintem, mert akkor kezdtek rám felfigyelni. Sok blog átvette annak idején ezt a munkát. Sok inspiráció forrása volt, többek között az origami, a 40-es évek női sziluettjei és karakterei, a lovagpáncél, és sci-fi fan lévén az Alien világa is visszaköszön hangulatában. Egyébként most is jellemző rám, hogy úgy építem fel a kollekcióimat, hogy több inspirációt gyúrok össze, ami aztán kissé fura, groteszk végeredményt eredményez.

Mennyire változó, hogy mennyi időt szánsz egy új kollekció elkészítésére?

Egy évben két kollekcióval jövök ki, úgyhogy megvan ennek a rendszere.

md_k_02.jpg

Hogy készülsz fel?

Nálam az átlagosnál kicsit máshogy működik a tervezés. Sokakkal ellentétben nem egy koncepcióból indulok ki, és arra gyűjtök és tervezek, hanem sokszor vannak dolgok a fejemben, elkezdek rajzolgatni és egyszercsak lesz belőle valami. Aztán az is előfordul, hogy egy anyag tetszik meg, és az alapján kezdek tervezni, és a koncepciót csak utána húzom rá. Talán ahhoz tudnám hasonlítani a munkafolyamatot, mint amikor egy festő elkezd egy munkát, és nincs egy konkrét végeredmény a fejében, hanem egyszercsak elkészül a festmény.

Jó pár év alatt eljutottál oda, hogy elismert tervező lettél. Aztán kimentél Londonba.

Kicsit beleuntam a dologba. Pár év alatt nagyjából elértem, amit lehetett, kaptam díjakat, de itthon ebben az esetben nincs meg az az anyagi vagy szakmai támogatás, mint külföldön. Ugyanez vonatkozik a sulikra is. Eleve sokkal több a lehetőség kint. Nekem soha nem volt egy nagy befektető a hátam mögött, nagyon mini tőkéből kezdtem, és az összes pénzt visszapörgettem, önerőből értem el mindent, és egy idő után elfáradtam.
2-3 év után úgy éreztem, hogy egy helyben toporgok, tőke nélkül nem volt hova tovább. Ilyenkor a Fashion Weekek, expók, ügynökségek azok, amik tovább lendítik a dolgokat, de ezekhez sok pénz kell. Szponzort sem volt kedvem keresni, mert nem igazán láttam jó példát magam előtt. Úgy éreztem, hogy hiába állt befektető mások háta mögött, nem sikerült megugrani azt a bizonyos lécet, viszont rengeteg stresszel járt. Én nem akartam ilyen terhet cipelni. Az akkori barátom kint élt Londonban, így kiköltöztem. Elsősorban egy divatházhoz vagy céghez szerettem volna elmenni team-ben tervezőnek , de sokkal nehezebb volt bekerülni, mint ahogy azt elképzeltem, így reklámügynökségeknek dolgoztam kint, amik hiába voltak jó és kreatív munkák, tudtam, hogy nem akarok mindenáron kint maradni. Miután a kapcsolatnak is vége lett, hazajöttem, és filmes projektekben vettem részt. Ezeket nagyon élveztem. Amúgy is az a típus vagyok, aki sok dolgot szeret egyszerre csinálni. Egyszerűen szeretem a változatosságot. Végül a Retrockba kerültem, mint üzletvezető és árubeszerző, ami eleve sok utazással jár. Ez mind feltöltött, és egyszercsak elkezdett hiányozni a kreatív munka, a tervezés.

md_logoval_02.png

Akkor így jött az új márkád Y.LD by Dóra Mojzes?

Valójában szerencse kérdése volt a dolog, vagy a sors akarta így, ki tudja. Sokan nem tudják, hogy ezt most nem egyedül csinálom, hanem két amerikai sráccal. Végre csak a kreatív résszel tudok foglalkozni, ők irányítják a “business-t” Los Angelesben.

Ez azt jelenti, hogy végre nemzetközi piacra léptél?

Nem akarok semmit elhamarkodni, lépésről lépésre építünk egy nemzetközi márkát.

A Y.LD világa mennyiben más, mint a régi Dora Mojzesé?


Az a két-három év szünet mindenképpen változást hozott, mert én is változom, és az is biztos, hogy sokkal tudatosabb a tervezés, bár cél, hogy megtartsam azt a hangulatot, ami mindig is jellemzett. Lényegében ugyanazt folytatom, amit abbahagytam, csak átgondoltabban.

Kiknek szól?


Fontos, hogy az amerikai piacnak is megfeleljünk, ezért a hordhatóság mindenképpen cél, de ugyanúgy fontos az önazonosság, úgyhogy szó sincs arról, hogy elveszíteném a stílusomat. Európában sokkal nyitottabbak az emberek, ezért London, Berlin közelebb áll hozzám, de tudom, hogy szeretnék egy szélesebb réteghez is eljutni.

Mit hoztál magaddal Londonból?


Mivel már előtte is jártam ki, olyan nagy változásokat nem hozott, de az biztos, hogy mivel ott a kultúra áramlása is sokkal intenzívebb, motivált és inspirált.

Hogy jellemeznéd az új kollekciót?

Két vonalból áll, az egyik kicsit sportos, easy-to-wear, pulcsikkal, szoknyákkal, printelt darabokkal, a másik egy drágább árkategória, 100% selyem ruhákkal és gyakjúkabátokkal.

md_k_01.jpg

Három dolog jut eszembe, ha a munkáidat látom. Mi jut eszedbe neked róluk?


Alexander McQueen
Az egyik kedvenc tervezőm! Mindig is imádtam, igaz, a halála óta már nem az igazi a márka. Megváltozott a hangulata. Mindig is szerettem, ha valaki úgy nyúl a kollekcióihoz, hogy művészi szemszögből próbálja megfogni, ráadásul ez az okkultabb, dark vonal nagyon inspirál. Ráadásul nemcsak a kollekcióimban jelenik meg a fekete, én is szinte csak fekete ruhákat hordok. Biztos, hogy ez a rajongás érezhető a munkáimon is.

Giger
A másik fő inspiráció forrásom. Több kollekciómnak volt kiindulópontja. Imádom az Alient a grafikáit, és azt az egyedi, melankólikus világot amit felépített.

Rock N Roll
Zenei mindenevő vagyok, de otthon csak rock zene szól. Az életstílus is passzol. Persze ez nem mindig volt így. Tini korombn diszkós lány voltam műkörömmel és szőke hajjal. Amikor bekerültem a Kisképzőbe átformálódtam Marilyn Manson és társai hatására, na meg az iskolatársaiméra. (nevet) Onnantól kezdve nem volt visszaút. Viccen kívül, sokszor belegondoltam, hogyha nem a Kisképzőbe járok, akkor lehet, hogy teljesen más életútat járok be. Nagyon személyiségformáló volt az az iskola.

 

Végül csak itthon, Budapesten kötöttél ki. Mit szeretsz annyira benne?


Sokáig nagyon elvágyódtam, és elképzelhetetlennek tartottam hogy Budapesten éljem le az életem, de amióta itthon vagyok újra, azt tapasztalom, hogy pozitív irányba változik a város. Most először érzem azt, hogy szeretek itt élni. Szeretem a várost, fontos, hogy bárhova megyek, mindenhol találkozom ismerőssel. Biztos, hogy a turista rohamnak is köszönhető, de Budapest is kezdi igazi nagyvárossá kinőni magát. Inspirációnak még sosem választottam, de az biztos, hogy befolyásol, hogy szeretek itt élni. A harmóniához pedig az kell. Márpedig a harmónia az ember munkáján is látszik.

 

Mik a kedvenc helyeid?


Sajnos a VI- VII. kerületet nagyon ritkán hagyom el, mert itt élek és dolgozom is. Napközben kiugrom valahova ebédelni, álltalában a 400-ba, Castroba vagy korábban a Konyhába, szóval csak olyan helyre, ami 2 utca távolságon belül van. (nevet) Este, ha beülünk valahova a csajokkal, akkor szívesen megyünk a Bestiába vagy a Saoba. Esetleg a Hivatalba pár italra. És ha bulizásról van szó, hát...mostanában ritkán járok el, leginkább akkor, ha van egy koncert amit szeretek, vagy egy olyan dj... Legutóbb a LÄRMban voltam Nick Höppneren, és az A38-on Hercules and Love Affair koncerten. Viszont a fesztiválokat imádom! Nyáron nekem az a nyaralás, hogy végig fesztiválozom a nyarat.

 

A Y.LD by Dóra Mojzes november 6-án mutatkozik be a Retrockban egy Launch Party keretén belül, ahol természetesen az ABSOLUT is ott lesz.

Kreditek:

Fotók - Éder Krisztián
Make up - Fazekas Richárd
Styling - Iryna Skyba
Hair stylist - Károlyi Márk/ Cult
Modell - Nora/The Diary Management

süti beállítások módosítása