Nem csoda, hogy annyian felkapták a fejüket Kovács 'KoPé' Péter Alternative Budapestjére. Az egyik oka a témák abszurditása, a másik pedig a profi kivitelezés. Olyan, mintha Budapest egy másik dimenzióban található verziója nézne vissza ránk a képekről. Batman szobor a város közepén? A Beatles átsétál a Keleti Pályaudvar előtt? Az ő alternatív világában ez mind normális. Mit akar ezzek az egésszel üzenni nekünk? És egyáltalán mennyi idő alatt készül el egy ilyen fotó? Többek között ezeket is elárulta nekünk.

Mikor és mivel kezdődött az egész Alternative Budapest őrület?
2012-ben regisztráltam az Instagramra és a Foursquare –re. Itt általában hasonló városi képeket vagy kajafotókat láttam, ezért gondoltam, hogy én valami mást szeretnék feltölteni, valami kis plusszal. Ezen a nyáron egy üres órámban kezdtem el néhány álfotót átalakítani, ami mellesleg gyakorolásnak is jó volt. Az ismerőseim és pár ember, akinek tetszett, jutalmazták ezeket a képeket néhány lájkkal és pozitív hozzászólással, szóval volt ösztönzés, ezért nem is hagytam abba. Ötletek jöttek, és időm is volt megvalósítani őket.
Az első ilyen képek között volt a Dunából kiugró cápa az Erzsébet hídnál, az üstökös a Szabadság híd fölött illetve a Bazilikába csapódó meteor. A legsikeresebb képem abban az évben a sétáló Beatles a Keletinél. Év végén létrehoztam a facebook.com/BudapestAlternative oldalt is, aminek köszönhetően elszabadultak a képeim a neten. Egymás után jöttek a cikk megjelenések, lájkok és hozzászólások külföldi oldalakon is.

Hány kép készült azóta?
2014. év végén volt egy nagy kiállításom az összes eddigi képből, akkor szembesültem azzal, hogy közel 300 kép készült 2012-2014 között. Még van körülbelül 50 kép a jegyzeteim között, ami még nem készültek el egyéb elfoglaltságok és megrendelések miatt, és van még kb. 20 kép, amit még nem publikáltam sehol sem.

Mennyi időt vesz igénybe egy ilyen kép elkészítése?
Volt olyan, amivel fél órát foglalkoztam, egyből közöltem, és az egyik legsikeresebb képem lett az aktualitása miatt. Ez volt a Hulk megállítja a villamost. Aztán volt, amit napokig csináltam, vagy amit majdnem 1 év után vettem elő és fejeztem be. Ez a Lovak a Kálvin téren. Hangulatomtól, témától és attól és függ, mennyire szeretném, hogy nagy méretben, kinyomtatva is működjön. Az ABSOLUT képekkel átlagosan 3-4 napot dolgoztam. Beleértve az alapok fotózásától a rajzoláson át, a végleges simításokig.

Van valami általános üzenete a képeidnek, vagy inkább egyenként próbálják megszólítani a nézőt?
Ebben a városban is annyi hülyeség, illetve abszurd dolog történik, jó pár képemmel erre próbálok rámutatni, de igyekszem politikamentesen, amit néha elég nehéz megállni. Persze nagyrészt csak öncélú szórakozás, illetve gyarkorlás. Megosztom a képeket, és ha tetszik valakinek, annak örülök. Mindenkinek jólesik az elismerés, de ha nem szólít meg senkit egy képem, akkor sem dőlök a kardomba.

Mesélj az első gif kiállításodról! Mi alapján válogattad ki a képeket?
Gyermekkorom óta foglalkozom animációval. Akkoriban még Dargay Attila figyelmét is felkeltettem egy gyermekműsorban, ami igazán megtisztelő volt, hiszen a Vuk, Ludas Matyi vagy a Szaffi rajzfilmek figurái és látványa a Disney mesék mellett máig is hatással vannak rám. A Pannonia rajzfilmstúdióban, ami azóta már bezárt, egy nyári tanfolyamon sokat tanultam az animációról. Akkoriban ismerkedtem a számítógéppel is. Mivel az 1990-es évek eleje-közepe körül a Commodore 64-en elég körülményes volt animációt készíteni, otthoni körülmények között igazi rajzfilmet képtelenség volt készíteni, és a kis jegyzetfüzeteken már túl akartam lépni, félretettem a mozgóképet egy időre. 16-17 éves koromtól karikatúrákat és képregényeket rajzoltam diákújságokba, később országos vicclapokba, kábeltévés képújságokba. Persze a rajzfilmek nézését soha nem untam meg. De alkotói szempontból egy hosszabb szünet következett, magazinok művészeti vezetőjeként, grafikusként és stylistként sok helyen dolgoztam, de az önmegvalósítás háttérbe szorult.
Később 2005. körül az éjszaki életbe csöppentem, rövid időn belül visual-ozással kezdtem foglalkozni elektronikus zenei partikon és divatbemutatókon. Akkoriban nagyrészt projektorokkal vetítettek nagy fehér felületre, később jelentek meg a tv-k, illetve a ledfalak. Tanultam videóvágónak és tv-szerkesztőnek is, így egy nemzetközi reklámügynökséghez kerültem, közöm lett több tv-reklámhoz, online hirdetéshez, videókliphez és kisebb animációs filmhez. Új munkám lett, és a mozgókép pár évre megint háttérbe szorult. 
Amikor nagyjából 1 éve a Holdudvarban megláttam egy kiállításmegnyitón, hogy tv-ken lehet kiállítani, akkor egyből gondoltam, hogy itt meg akarom mozgatni az Alternative Budapest képeket. Idén év elején megkerestem a szervezőket, tetszett nekik az ötletem és megadták a lehetőséget, hogy megszervezzem a kiállítást. Miért pont ezek a képek? A rétegek már készen voltak, így egyszerű volt létrehozni a gif-képeket. Ezek azok a képek, amik ismétlődve is megállják a helyüket, nem túl hosszú a történetük. A gif lényege számomra amúgy is az, hogy a hossza pár másodperces ismétlődő anyag legyen, de akár hosszú percekig lehessen nézni úgy, hogy nem unod meg.

Mi az ami megihlet és az új képek készítésére ösztönöz?
Ha valamerre sokat járok, akkor előbb-utóbb azon kezdek gondolkodni, mivel lehetne feldobni. Mire hazaérek, alig várom, hogy gép elé üljek és megvalósítsam amit elképzeltem. Néha egész jól sikerül... Amiből építkezem, az valószínű az a sok élmény, ami ért eddig életemben: kiállítások, koncertek látványa és hangulata, az éjszakai élet a városban, és az a rengeteg látványos film - sci-fi, horror, fantasztikus és akciófilm -, képregények, animációk és mesefilmek, amit egész életemben láttam és nézek mai napig is a mozikban. Persze azért nézek néha normális filmet is...

Neked mik a személyes kedvenceid és miért?
Az első három legfontosabb kép számomra, a Dunából kiugró cápa, amivel még mindig nem vagyok elégedett, a Beatles a Keletinél, ami egyszerűen tökéletes lett, és a Meteoritbecsapódás a Bazilikába. Ezek azok a képek, amiknél először éreztem több száz, majd ezer lájk, illetve megosztás és hozzászólás után, hogy van értelme ezt folytatni. Sokan vannak, akiket megfog amit csinálok és talán még kereshetek is ezen valamit. És a repülő medúzák a Gellér téren című képem kinyomtatva nagyon szép, azt is nagyon szeretem.

Ezeket a képeket, ha jól tudom, bárki hazaviheti magával. Milyen formában?
Több galériában láthatóak a képeim, pédául a Palomaban, a Kazicumban, a Szimplában és a Vákum Design galériában, de a városban számos helyen megvásárolhatóak a képeslapjaim és tőlem is lehet rendelni képet emailben korlátozott példányban poszter vagy vászon print formában.

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek a képeid kapcsán?
Egyik nagy büszkeségem, a Stan Winston - ő és csapata volt, aki a Jurassic Park és az Alien szörnyeit is tervezte - (Stan Winston School of Character Arts / 1,3 millió lájkolóval) iskolájának facebook oldalán is megosztották több képem. Gyermekkorom rengeteg fontos filmjéhez köze volt Stan Winston képzeletének, most valószínű nagyrészt ezekből az álmokból is építkezem. Jó érzés, hogy előfordult már, hogy Svájcból, Franciaországból, vagy Németországból rendeltek tőlem képet. Kaptam meghívást londoni és bécsi galériába is. Sikernek érzem még az Absolut Budapest-ben való részvételt. Amikor megláttam a promófilmben, hogy a számomra két nagyon fontos alkotónak, Andy Warholnak és Picassonak is köze van az Absoluthoz, és most én kaptam felkérést, igazán nagy elégedettséget éreztem. Persze az Index és Origo címlap megjelenést is menőnek éreztem. Egy-egy ilyen megjelenés után nagy lépés következett mindig számomra.
A kiállításokon látható mosolygós arcokat, és az 'Ez k*rvajó!' felkiállításokat is imádom.

Mit jelent számodra Budapest?
Itt nőttem fel, itt élek, itt vannak a barátaim, ismerőseim és a szüleim. Nem is tudom elképzelni, hogy máshol éljek, pedig más városokban is jól érzem magam. Nagyon kevés olyan része van a fővárosnak, amit nem ismerek, mégsem unom meg sosem. Szeretem, akkor is ha fel van túrva az egész város, és akkor is ha dugóban ülök, akkor legalább van időm gondolkodni, milyen lenne a város, ha rajtam és a képzeletemen múlna.